2009. július 11.

19:00 -

Átkereszteltük a csöppségünket; most már a hivatalos neve Tücsök. Ez van az oltási könyvébe írva. Megkapta a parvó elleni oltást és folyamatban a féregtelenítése.

Ma nagyon ennivaló volt. Mindig odament anya féltett virágaihoz és elkezdte rágcsálni a leveleket. Anya adott neki egy kisebb fenekest, hogy ne bántsa a féltett kincseit.... Aztán mikor elfáradt odagömbölyödött a lábamhoz és elaludt. Kis drága!
Lenyelte a múltkor azt a nájlondarabot, de semmi baja nem lett tőle. Az állatorvos azt mondta, hogy én azt tudtam is, hogy csak akkor lesz baja, ha nem ürít. De ürít ezerrel, alig bírjuk összeszedni, szóval nincs baja... xD

2009. július 03.

21:19 - Kommentek (6 db)

Új családtag van itthon. Nagyon bosszantó tud lenni, de mikor a képen látható szemekkel néz, egyből nem tudok/tudunk rá haragudni. A neve Gombócka lett, mikor nagyobb lesz pedig Artúr lesz a neve... na jó, nem kínozom szegénykét.
Tegnap volt hat hetes és már öt hetes kora óta van nálunk. Először azt hittük el fog pusztulni, mivel az ég világon semmit sem evett. Aztán két nap múlva megjött az étvágya és azóta úgy eszik és ürít mint egy gép.

2009. július 01.

08:50 - Kommentek (3 db)

Nem jó a szóköz billentyű... :@

08:48 -

Makezdtem először a munkahelyen ésazt hiszem innen nem akarok elmenni... Egyenlőre még nincs semmi dolgom...

2009. június 17.

16:11 - Kommentek (2 db)

Végre vége az iskolának, viszont az értesítőt még nem kaptam kézhez. Nem fűzök hozzá nagy reményeket...Ujjongani fogok ha elértem a négyest.
Ahhoz képest, hogy szakmai angolból bukásra álltam elvileg, gyakorlatilag pedig hármasra, megkaptam a négyest.... Nem tudom hogy csináltam...

A nyár most elég sok mindent tartogat számomra. Egyik legfontosabb és talán legtanulságosabb a munka lesz..Húúú Harmincadikán kezdek és két hét lesz szabad hétvégékkel és egy fizetett szabival...Nem is mondom ezt munkának, inkább csak egy jó zsebpénzbővítő lehetőségnek

Tegnap volt időm egy kis kikapcsolódásra. Elmentem sétálni egyedül és olyan jó volt. Néha valóban szüksége van az embernek egy kis egyedüllétre, és nekem tegnap jött el az ideje.
Zúgott a fejem, mert egyik barátnőmmel már fél éve nem beszéltem, addig pedig nagyon jóban voltunk. Nem értem az egészet. Aztán meg fájdalmaim is voltak a baleset után (pedig már három hét telt el) és jólesett egy kicsit csöndben lenni..

2009. május 01.

15:16 -

Sziasztok!
Na, végre, megszaporodott a nyúlállományunk. De soha nem gondoltam volna, hogy ennyire... 18 (!!!!) kis nyuszink van. Alig hittem a szememnek, mikor megszámoltam őket. Persze ez nem egy anyától van, de még így is nagy teljesítmény, hogy kettőtől. Most körülbelül másfél-két hetesek. >.< Annyira aranyosak.
Itt van egy kép az alamuszi bandáról.

2009. április 23.

20:11 -

A mai nap nem is lehetett volna rosszabb, sem jobb. Annyi baleset történt velem, hogy a fele is elég lett volna. Először is, majdnem leestem a suli lépcsőjén, mert a takarító több szert használt, mint amennyi kellett volna. Aztán csocsózás közben a kezemről lement a bőr. Vennem kell majd valami kesztyűt, hogy védekezzek ez ellen. Aztán úszás közben annyira meghúztam a lábam, hogy holnap még iskolába sem mehetek. Rá sem tudok állni, bekente anya Alogoflex géllel, remélem segíteni fog rajta. Aztán ahogy a kezemre került a gél, megdörzsöltem vele a szemem.... nagyon égette, de gyorsan kimostam.
Miközben ebédeltünk a barátnőmmel figyelmes lettem egy férfira. Látszott rajta, hogy külföldi (arab vagy nem tudom) és egyedül várakozott valakire egy szál rózsával. Ezután elment venni kaját és nem sokkal mellénk ült le. Jó fél órával később eltűnt, odament az egyik ismerőséhez, a szemüvegét pedig otthagyta, habár ezt csak akkor vettem észre, mikor egy nő leadta egy pizzériába. Egyből utána futottam és a szemüveget visszaadtam eredeti tulajdonosának. Ez volt a napi jótevés. És szépen, magyarul megköszönte.

2009. április 22.

17:38 -

Húúú hát ez a mai nap... végigcángáztam Debrecenen a nehéz táskámmal, meg a tesicuccommal(amiben benne volt az úszáscucc is, szal állati nehéz volt) FELESLEGESEN! Mivel kiderült, hogy ma nem lesz úszás, hanem holnap lesz...nagyszerű....Hát de legalább lesz egy jó napom. Egy jó nagy adag csocsóedzés, utána úszás. Jó nagy adag sétafikával, városnézéssel egybekötve. Komolyan mondom az egész nap meg van tervezve. Mit, mikor hogyan (nagyjából) kell meglátogatni.

Háth...a mai nap hülyesége meghaladják a hülyeségmérő végletét...
Először is; beszólás (tőlem):
Úgy pislog, mint a hal a vízben....
Aztán bementünk a teszkóba egy kinder pinguit venni (segáz, hogy majdnem minden sarki boltban lehet venni, de nekünk a tászkóba kellett venni )"Dikmá he há' a kissebbség is számít, tászkó" ...
Aztán tesi órára nekünk nem akaródzott bemenni az öltözőbe ezért az alagsor egy kisebb, viszonylag lim-lommal tele lévő folyosón öltöztünk át. ( a lebukás veszélye fent állt, de én csak attól féltem hogy szaktanárit kapunk ha a tancsi meglát )
Később barátnőmmel kitaláltuk, hogy Mózes a botjával vala tágította ki vala a tengert... vala...hát ezek a valák....
Aztán kitaláltuk, hogy be fogunk öltözni Matt-nek és L-nek a Death Note-ból. (barátnőm tényleg úgy néz ki, mint Matt, szal én vagyok L, annál is inkább, mert egy napon születtem vele; Nov.1.)
Ha majd a többi hülyeség is eszembe jut lefirkantom.

2009. április 17.

16:18 -

Nagyon régen írtam már ide. Már alig várom, hogy végre nyár legyen. Persze most esős idő van, hadd legyen a kedvem rosszabb.
A tanulmányaim egyre jobban összefolynak. Doga, doga hátán. Németből csupán 200 szó kell, táblánál feleléshez. O.O
Kb semmit sem tudok, szal hétvégén ez lesz a "menü". Na meg töri: ókori Róma Augustusig angolul+magyarul is. Mondjuk ez még elég könnyű anyag is, csak az angolt kell bevágnom.
Kimaradtam egy elméleti gazdaságtan témazáróból, így azt is be kell pótolnom. Nagyszerű....
Egyébként itthon nagyban megy a cserebogár irtása. Annyi van, hogy a fele is elég lenne. Az egyik sikeresen a hajamba akadt. Aztán hamar tyúk általi halálra lett ítélve...
Tavasz, IMÁDLAK.

2009. március 26.

15:58 - Kommentek (2 db)

ÓÓ elfelejtettem megemlíteni, hogy voltam egy előadáson a Debreceni Művelődési Központban. Ez nem szokványos előadás volt, hanem inkább egy élménybeszámoló. Egy 79 éves (kiszámoltuk!! ) tartotta, méghozzá a zsidó munkatáborokról. Ez a férfi egyike volt a néhány szerencsés túlélőnek. Angolul beszélt, nagyjából megértettem. Néhány kicsi részletet még a tanár sem értett (pfff...).
A férfi Szlovákiában született meg és élt hat éves koráig, amikor is megjelölték a zsidókat a sárga csillaggal, megkülönböztetés miatt. Amint az emberek meglátták ezt a sárga csillagot, elhúzódtak tőle és ez a hat-hét éves fiúcska nem értette miért van ez. Az iskolába nem járhatott...stb...
Aztán mikor már 30 éves körül lett Auschwitz-ba vitték. Na mármost, itt azzal kezdték az egészet, hogy levágták a hajukat, bőröndök, személyes cuccok leadása. Utána számot kaptak, tetoválásként, mai még mindig ott a férfi karján, láttam. Napi háromszor kaptak enni, egy kicsi levest, délben kicsi kenyérrel. Azt mondta, hogy mindenki, mindig éhes volt, nem csoda, a kaja miatt. Na meg a sok munka, ami miatt odavitték őket. Tudni kell, hogy ők abban a hiszemben mentek oda, hogy ott csak dolgozniuk kell. Szó sem volt gázkamrákról, hordozható akasztófáról, gépfegyveres őrökről, a többit nem is említve.
De Auschwitz még maga a menyország volt Birkenau (Auschwitz II.)-höz képest. A kajaadag egy főre: "Általában napi egy krumplit kaptunk és az akkor már jó napnak számított....) Szóval gondolhatjátok. Birkenau egy megsemmisítő tábor volt, ahol legalább 1,1 millió zsidót, 75 000 lengyelt és mintegy 19 000 romát öltek meg. Szerencsére, emberünk megmenekült, viszont bátyját, egy nagy csapat többi emberrel együtt elvitték és soha többé nem hallott felőle semmit.
Megmenekülésének az volt a titka, hogy igen jó munkaerő volt, így őt csak később (a haszon kihúzása után) akarták vagy gondolja, hogy jött volna rá a sor. Aztán egy napon, ahogy ő mondta: "Egy nap, mikor felkeltem úgy tűnt, hogy a nap sokkal fényesebb, mint általában. Vagy csak azért emlékszem így rá, mert az a nap volt a csodálatos szabadság napja? Nem is tudom. De az biztos, hogy megjelentek az amerikai katonák és azon a napon végre szabad lettem." A szüleivel is találkozott, ők Budapesten maradtak, a szinte egyetlen olyan városban, ahol még barátságosabbak voltak a zsidókkal.
Tudom, hogy ezt egy élő ember szájából hallottam és sokkal megrázóbb volt, mit ahogy azt el tudjátok képzelni. Hihetetlen, hogy egy népcsoport bűnbaknak lesz kiállítva és nekik aztán nem lett kegyelem. Szörnyű, mire képes az emberiség...
Képeket találhattok, ha valakit érdekel: http://fotogram.extra.hu
Tömegnyi emberhaj, amit levágtak, szemüvegek, bőröndök, cipők, amelyeket a zsidók magántárgyai voltak.... Nézzétek meg.