Ha sikerült kiheverned a Crysis hardverigénye okozta krízist, vess egy pillantást a They-re, és garantáltan nem kelsz fel többet!

A nem túl távoli jövőben… Történnek dolgok, melyek nem igazán megmagyarázhatók… melyek nem igazán láthatók… és hallhatók. De tudnak rólad… érzik a benned lakozó félelmet… és messze nem békével jöttek!

Ők az idegenek, melyek annyi FPS negatív hősei voltak már, hogy felsorolni sem lehetne az elképesztően sok próbálkozást. A They azonban minden bizonnyal ki fog emelkedni ezen akciójátékok masszájából, legalábbis ha a várható gépigényét nézzük, máris kizárólag a Crysis sorolható egy kategóriába vele. Attól eltekintve, hogy a They már full DirectX 10-es rendert alkalmaz, és az alkalmazott grafikus motor még Next gen-ebb, mint a Crytek amúgy is gépzabáló terméke.

A They keretsztorija nem hasonlítható egyetlen manapság divatos játékéhoz sem, főleg azért, mert nincsen neki. A játékos rögtön a mélyvízbe kerül, és kezdetben fogalmunk sem lesz arról, kik azok a lények, akik nekünk ártani akarnak, és vajon miért is jöttek erre a bolygóra, ki irányítja őket? Ahogyan a történet előrehömpölyög, természetesen választ kaphatunk minden kérdésünkre. A jó öreg Half-Life óta nem láttunk ehhez foghatót. Egyszerűen csak özönlenek felénk a furcsa robotszerű lények, akik a semmiből támadnak fel, és közel állnak ahhoz, hogy egész bolygónkat leigázzák. Mi, az angol hadsereg egyik szakaszának kötelékében, a nagyon közeli jövőben, 2012-ben a Föld megmentéséért harcolunk. Reménykedjünk, hogy az ominózus évszám nem célzás a megjelenési dátumra, főleg, mert a Metropolis Software (Aurora Watching, Infernal) fura urai szerint ugyan még sok idő, mire az ominózus tervek tényleges formát is öntenek (2009 első negyedévénél hamarább ne is várjuk a cuccost), mindazonáltal esküsznek rá, hogy nem kívánnak a Duke Nukem Foreverhez hasonló legendát fabrikálni.

Ha már esett szó a grafikus motorról, kicsit bővebben is kifejteném, mire képes a NextNitrous Engine névre keresztelt csodamasina. A DirectX 10 alapú render tényleg újdonságnak számít, egyben komoly veszélyforrásnak is, hiszen nem lehet tudni, vajon jövőre tényleg megkezdődik-e végre a DX10-es videokártyák (és velük együtt a Windows Vista) térhódítása, vagy maradnak a stagnáló eladások és az XP egyeduralma, ez esetben jobban tenné a csapat, ha meggondolná egy DirectX9-et használó grafikai környezet leprogramozását. Az engine bővelkedik dinamikus fényekben, simított árnyékokban, kiválóan passzol ezekhez az SM4-et használó megvilágítási rendszer és a real-time napszakváltások. Az ominózus technikai jellemzők miatt a játék rekordot is döntött: a jelen cikk megírásának pillanata óta a még kezdetleges, alpha-státuszban leledző fejlesztést az Nvidia máris bevette a „The way it’s meant to be played” programjába. Az Nvidia fejesei hatalmas potenciált látnak a játékban, már augusztus óta figyelemmel kísérik a fejlesztést. Ezek szerint a Metropolis-os fiúk/lányok tudhatnak valamit!

ugrás a második hasáb elejére

Vigyázó tekintetünket most vessük magára a játékmenetre. A legtöbb ficsőr még csak most kezd körvonalazódni a dizájnerek olykor furcsán járó agytekervényeiben, ezért támaszkodjunk inkább az IGN által már kipróbált tesztváltozatra, mely egy nagyon rövidke pálya erejéig enged bepillantást a játékba. Az engine gigantikus erejének demonstrálása mellett egyelőre csak a fegyverhasználat és a robotokkal való harc felszínes kidolgozására tellett a fejlesztőktől, tehát az újságíróknak kiadott tesztváltozatból egyelőre nem sokat szűrhetünk le abból, vajon milyen is lesz a végeredmény.

Egyből tapasztalhatjuk majd, hogy a robotok bizony nem csupán maguktól keltek életre, hanem valami irányítja is őket, méghozzá egy, a géptest körül keringő fantomlény. Minden egyes kibontakozó tűzharc esetén megfontolhatjuk taktikánkat. Szanaszét lőhetjük magát a géptestet, teljesen leamortizálva a lépegetőket, ezek megsemmisülése után azonban az őket irányító szellem elszökhet, vagy gyorsan átszaladhat egy másik robot „arcát” magára ölteni. Azonban ha megöljük a fantomot, maga a robot is egy halom ócskavas lesz csupán, mivel magunk képtelenek vagyunk rájönni irányításának módjára.

Az egyik legérdekesebb újítás a sablon-FPS-ekhez képest a fegyverek fejlesztési lehetőségei lesznek. Szó sincs arról, hogy egyre előrébb haladva a sztoriban fokozatosan kapjuk az egyre brutálisabb csúzlikat. A játékban egyetlen fegyverünk lesz, ezt fejleszthetjük majd tovább attól függően, milyen arányban sikerül a hozzájuk való upgrade token-eket megkaparintanunk. Ez az egy fegyver az összes fejlesztés véghezvitele után az FPS-ekben szereplő bármelyik csúzli feladatát el tudja végezni, sőt, megkötések sem adódnak azzal kapcsolatban, melyik upgrade-hez milyen lőszertípus társulhat. Nyugodtan beállíthatjuk sniper módba fegyverünket, majd rábökve a gránát ikonra, azonnal halálos robbanás-adagot zúdíthatunk az ellenséges robotokra, méghozzá biztonságos távolságból. Arra se legyen gondunk, hogy valamelyik lőszerfajtának hirtelen híján leszünk – fegyverünk egyfajta lőszert, energiát tartalmazó hüvelyeket használ üzemanyagnak, minden lőszertípus előállításához.

Egyelőre ennyi az összes rendelkezésre álló infómorzsa a They-jel kapcsolatban. Ne feledjük, hogy bő egy év áll még rendelkezésre a fejlesztőknek, hogy kicsiny gyermeküket jól gatyába rázzák, ekkora távlatból felesleges lenne bármiféle következtetést levonni a végleges minőséget illetőleg. Ha a fejlesztők betartják ígéreteiket, az idei év egyik legérdekesebb akciójátéka kerülhet ki a Metropolis boszorkánykonyhájából, de emellett sajnos az az opció is él még, hogy a polcokra kerülő termék nem fog megfelelni a várakozásoknak. Reméljük a legjobbakat!