Az Agon annyit tesz: A Game Of Nations. Mondhatni a kifejezés ebben az esetben fején találta a szöget, hiszen többről van itt szó, mint egy hagyományos kalandjátékról. Nézzük hát, mit sikerült az asztalra tennie a hazai csapatnak!

Kivételes öröm lehet nemcsak számomra, hanem minden hazai kalandjátékosnak, hogy 2003-ban, végre-valahára napvilágott látott a teljesen magyar fejlesztésű AGON. A Private Moon Studios, a zenész és producer Pierrot vezetésével évekkel ezelőtt kezdett neki egy álom megteremtésének, mely nem kisebb célt tűzött ki magának, mint létrehozni egy eredeti játékot, ezzel is bizonyítva a műfaj létjogosultáságát. De ne szaladjunk annyira előre. Pierrot régi álma volt különféle népek ősi táblás játékainak fizikális formában, azok eredeti külcsínjükben való (így például a finn eredetű tablut szarvasbőrben) megjelentetése, megismertetése az arra érdeklődést mutatók számára. Rövid időn belül azonban a számítógépben látta meg a megfelelő módot álmainak megvalósítására, hiszen a kézzelfogható változat megjelenése igencsak költséges, és nehezen kivitelezhető lett volna. Mindemellett magából a kalandjáték ötletéből több elképzelés is született, amit több demo változat is követett, különféle technikai megoldásokkal. Ezeket azonban nem sikerült befejezni, nem váltak publikussá. Mígnem...

Az Agon ötlete nagyon merész: általa lehetőségünk lesz megismerkedni számos nép táblásjátékával. Mégpedig nem más, mint Samuel Hunt professzor bőrébe bújva. Hunt professzor a múltszázad eleji Londonban él és a British Museum neves professzora. Különös szállítmányok érkeznek a világ több pontjáról a múzeum számára, amiket egyelőre titok övez, még a sajtó is csak találgatásokba bocsátkozik. A szállítmányok kapcsán kap titokzatos levelet hősünk, melyben helyet kap egy lap egy rejtélyes régi kódexből is. Az anonim feladó olyan izgalmas rejtvényt ad fel a professzornak, hogy annak kalandéhes vágyai nem tudnak ellenállni.

Így röviden a háttértörténetről. A történet további alakulása a mi kezünkben nyugszik a 14 részből álló játékban (ami 12 egzotikus helyszínt takar - az első és utolsó szín London). A Rejtélyes Kódex a sorozat első három epizódját tartalmazza, Londontól, Lappföldön át, egészen Madagaszkár szigetéig. Minden egyes rész a világ egy más-más pontján játszódik, azon népek saját néprajzának, történetének ismeretében. A fejlesztők sok időt töltöttek a tökéletes hangulat megteremtésével: utazásaik során rengeteg fényképet készítettek mindenről, ami a látvány, a kellő, lélegző atmoszféra megteremtésére szolgálnak. Továbbá a kellő néprajzi ismeretek is elengedhetetlenek voltak, hogy az Agon igazán olyan legyen, amilyen az a messzi tervekben szerepelt. Hiszen a titokzatos levél egyfajta misztikumot hordoz magában, végig ott bújkál a történetben, a táblásjátékokat mindig egy elátkozott család sarja vigyázza, amit őse hagyott rá, egy céllal: várni az utazót, ki az Agon nyomában jár, megtanítani őt a játékra olyan szinten, hogy képes legyen diadalmaskodni mestere felett. Az Agon maga is egy ilyen játék, egy sorsjáték, amiről azonban nem tudjuk milyen eredetű, ki találta fel, egyáltalán: maga a titok, a kulcs. Ám mindezek mellett a valódi, megismert 1900-as éveket fogjuk látni, megtapasztalni. Tehát a valós történelmi fonalat csupán enyhe módon szövi át ez a fikcíó. A történet maga különálló epizódokból áll, melyek egyenként is élvehetők, ám mindet ősszefűzi egy szál. A részek között, az utazás időszaka alatt leveleket kapunk otthonról, barátunk Smythe felfedezéseiről utazásink kapcsán. Nagyjából a három rész teszi ki egy átlagos játék időtartamát. Továbbá a játék teljesen agressziómentes, semmi vérontás, semmi olyan rész ami kicsit is alapozna hirtelen akciókra, ügyességre. Mindent a logika vezet.

A játék grafikájában kétféle megoldás fedezhető fel. Egyrészről ugye maguk a karakterek ill a vizuális effektusok realtime 3D-ben jelennek meg, másrészről a táj, a világ előre megrajzolt. A nézet teljes mértékben belső, 360°-os látószöget biztosít a játékos számára. A grafikai megvalósítás már-már megcsalja szemünket több alkalommal is, hiszen a táj, a dzsungel párás képe, a naplemente szemfájdító szépsége vagy akár az Északi Fény pillanata mind mind a valódiság képét sugallja. Nem viccelek, valóban ámulatra méltó és profi munkát végeztek a fiúk ezen a téren is.

Az irányítás terén ugyanúgy fogunk boldogulni mint a többi hasonló nézetű játékkal: folyamatos lesz a kameramozgás, nem képekben tudunk körülnézni, hanem rendesen végignézve. Aki kezelte már az Return to Mysterious Island-et, az ismerősként éli meg a dolgot. Az inventory jól használható, igazából nem találni milliónyi értelmetlen használati tárgyat: kevés, de jól illeszkedő. Professzorunk tart még magánál egy jegyzetet is, amit a Files menü pontban érhetünk el, itt minden fontos dolog feljegyzésre kerül, ami az adott epizódban lényegesnek tart, így a kódex lapjait is - sőt, akik nem barátkoztak volna meg eddigra az interfaccel, azoknak ott is lesz segítség. A pályákon rengeteg tudományos-kevésbé tudományos könyv, írás van felhalmozva, amik igényesen lettek elkészítve, egy valódi könyv részleges részletességével bírnak, grafikákkal megtűzdelve. Ezek közül soknak létfontossága is lesz a megoldások terén, tehát kulcsfontosságú mindezeket átlapozni egyszer legalább.

A hangokra sem lehetünk panasszal. A tájat mindig megfelelő mélységű, színezetű zaj fogja prezentálni nekünk: a kietlen Lappföldön a szél vad zúgása, Londonban ha megállunk az ablak előtt, akkor az utcáról a mulatozók hangja, Madagaszkáron pedig a lélegző dzsungel köszönt minket. A szinkront egy kanadai cég végezte, ők válogatták a szinkronszínészeket, természetesen a fejlesztőkkel együttműködve. Segítség lehet, hogy bekapcsolható a feliratozás négy nyelven is: magyar, angol, francia és német. Tehát gondoltak ránk is! :-) Itt térnék rá az egyik olyan momentumra a játékkal kapcsolatosan, ami megfogott valamit bennem, valamit, amit nem könnyű felejteni: a zenei aláfestést. A játék nagyobb része alatt halhatók lesznek különféle zenék, minden helyszínen más és más. Talán nem vagyok egyedül, ha azt mondom, olyan érzésem volt, hogy Lappföld és Madagaszkár zenéi mintha mélyen a kultúrájukból eredne (még mielőtt bárki is tényként kezelné ezt, nem ismerem az említett népek jellegzetes zenei motivumát, ez csak olyan érzés). Igazán nehezen megunhatóak, hiszen mint mondtam nem megállás nélkül szólnak és megközelítőleg 8 percesek. De roppant eredetiek!

ugrás a második hasáb elejére

Nem lenne ízig-vérig kalandjátékkal dolgunk, ha nem lennének fejtörők, feladványok. Nos vannak, nem is akármilyenek. Nem szeretnék újfent csak dícsérni, még azt hihetnék, hogy túl elfogult vagyok, de mégis azt fogom tenni. Ennyire ötletes, jól megkomponált, teljesen logikus játékot ritkán látok. Hihetetlenül eredeti rejtvények vannak, mindnek megvan a megoldása a játékban elrejtve, leírva könyvekbe, fecnikre. Nagyon elámultam például amikor rájöttem, hogy a dzsungel mélyén hogyan lehet a megfelelő irányba haladni vagy akár amikor kiderült mihez kell kezdeni egy szobor ölében heverő kődarabbal. De említhetném még az elején való nyomozgatást a raktárakba való bejutáshoz. Jó érzés volt újra papírt, ceruzát keríteni és jegyzetelni, sok fontos dolgot örökítve meg a továbbhaladás érdekében. Igaz volt olyan eset is, ahol túl lett komplikálva a megoldás, ha reálisan nézzük. Ez konkrétan egy esetnél volt: kulcsokat kellett párosítani a helységnévvel ellátott kampókra, hogy megtaláljuk X hely kulcsát. Reálisan erre felkaptuk volna az összes kulcsot és X ajtó zárjában probálkoztunk volna sikerrel. Mivel a gondolkodás, következtetés a játék egyik meghatározó célja, ezért őszinte szívből nem is tudnám negatívként értelmezni a dolgot.

A nagy kifejlett minden epizód végén - kivéve Londont - a megismerkedés a helyi táblás játékkal: Lappföldön tablut, Madagaszkáron fanorona vár ránk. A mesterséges intelligencia valóban elhiheteti velünk, hogy olyan, amilyen a neve is mutatja: intelligens. A legtöbb játékban mikor valamilyen egymás elleni küzdelem, akció van soron, bizony sokszor láthatjuk az AI túlbonyolult reakcióit, a reagáltságtalanságot, hogy kihagy több jó lehetséges lépést. Itt erre szavunk sem lehet: Csendes Gábor munkájának köszönhetően, örülünk majd ha eljutunk odáig, hogy nyerésre állunk... és akkor majd a gép ráhazudtól a hitünkre ékes riposztokkal. Félreértés ne essék, nem csal, nem legyőzhetetlen, megverhető, de ténylegesen oda kell figyeljünk mit is csinálunk. Végtelenszer probálkozhatunk, nincs mit veszítenünk, hiszen ezzel zárul minden epizód, a diadalunkkal. Természetesen nem kell nekünk ismernünk magunktól az adott játék szabályait, hiszen mesterünk először elmondja a teendőket és később is megnézhetjük (könnyen érthetően, jól magyarázva vannak ismertetve). Mielőtt beleesnénk abba a csapdába, hogy egy jól haladó játszmát elmentsünk és a kockázatok megismerése után újratöltsük, megrázó hírem lesz: a játék nem favorizálja az ilyet és a betöltés után a megkezdetlen játék kerül elénk, ezzel is ösztönözve minket a játék kitanulására. Sikeres játék után sem muszáj hanyagolnunk a táblák adta játékos perceket: a menüben a Play Boards Game opció alatt a megnyert játékokat bármikor újrajátszhatjuk. Sőt, létezik egy online közösség is, a NetBoard nevű program segítségével (ez a hivatalos honlapon) elérhető, ahol az Internet segítségével barátokkal vagy akár idegenekkel is összemérhetjük tudásunkat. Tehát nem fogunk unatkozni. :-) Érdekességképpen online megrendelhető csak a táblásjátékra való jog is NetBoardhoz, ám ha az Agon kapcsán mi már túljutottunk rajta, nem kell fizetni. Eredetileg maga az Agon is csupán az interneten volt elérhető, megrendelés majd letöltés útján, afféle online vásár keretein belül. Erre jó indok volt, hogy a kiadó (egyben a fejlesztő is) meg akarta kímélni magát a sok hercehurcától, dobozos verzió prezentálásától, hiszen az plussz költséget jelent. Ám igaz a kijelentés, miszerint a kalandjátékos beteg fajta, aki szereti kedvenc műfaja termékeit a polcra kitenni, gyönyörködni benne, kézbe fogni. Így jelent meg a Rejtélyes Kódex címet viselő doboz, benne az első 3 epizód.

Mit is mondhatnék végszó gyanánt? Hét ember lelkiismeretes, precíz "garázsfejlesztése" saját költségekből, saját szabadidőből, és olyan eredmény, ami jól prezentálja, hogy szeretik a teremtést, amit létrehoztak. Számomra csupa jót és önfeledt kikapcsolódást jelentett. Sajnáltam, hogy véget ért, és hogy sehol sincs a The Lost Sword of Toledo megjelenésére vonatkozó hír. Ám remélem, hogy ha minden jól megy, még idén kezünkbe vehetjük az újabb részeket és ha a Private Moon Studios hű marad magához, újfent leesik az állam.

Pozitívumok: Egyedi, igényes feladványok, részletgazdag grafika, zenei trackok

Negatívumok: Kicsit sem tudnék ide írni