Egy egész kellemesre sikeredett FPS a DOOM3 nyomdokain.

A Mars. Tudósok, csillagászok tömegeit izgatják eme szomszédos bolygó titkai. Álmodoznak mindenféléről: kutatások végzéséről, bázisok létrehozásáról, egyesek a teljes bolygó lakhatóvá tételét is el tudják képzelni. Mindez azonban badarság, mert a nappali több száz, majd az esti mínusz több száz fokos hőmérséklettel valószínűsíthetően nehezen birkózna meg az emberi szervezet. A vörös bolygó meghódítása azonban nem feltétlenül csak vágyálom és elmebeteg tudósok agyszüleménye, még feltalálhatnak egy módot arra, hogy kutatócsoportokat lőhessenek ki, szállodát építsenek zárt levegőztető rendszerrel és mesterséges légkörrel, vagy éppen a maffia kerítse hatalmába, hogy egy eddig ismeretlen összetételű anyag után kutató illegális bányát működtessenek, mint ahogy azt az Alpha Prime alkotói, O. Neff cseh író által írt novella alapján elképzelik. Történetünk az említett titokzatos bánya, és a benne bányászott hubbardium névre keresztelt anyag körül fog bonyolódni.

A cselekmény sodrásába tulajdonképpen passzív résztvevőként kerülünk be, ugyanis addig egyáltalán nem tudunk semmiféle hubbardium-dologról, amíg valami részeg fazon űrhajónk bárjában el nem hint egy-két információt. Mi természetesen nem hiszünk a rosszindulatú pletykáknak, ezért ejtjük a témát, magunk sem sejtenénk, mennyire rövid időre. Űrhajónk perceken belül belefut egy aknába, ezért egy mentőkabint fogva magunknak azonnal el kell hagynunk azt. Milyen meglepő, mentőkabinunk a Marson éppen a részeg krapek mesevilágába tartozó illegális bánya mellett ér földet, és ezzel vége szakad az állandó vedelésre és kocsmai verekedésekre szánt nyugodt, kiegyensúlyozott életünknek, ezután ugyanis tízpályányi kőkemény tűzharcot és kevésbé gondolkodtató, de az alkoholista agyat nagyban megterhelő feladványokat kapunk az arcunkba.

Egészen kellemes látványt bír elénk pakolni az Idea Games saját fejlesztésű grafikus engine-je, melyhez az ihletet a DOOM3 kissé már korosodó, de még mindig nagyon jó formában levő motorja adta. Természetesen a látványt megspékelték még egyéb bónusz effektekkel (például Bloom), hatalmas nyílt terek kezelésének lehetőségével, valamint elismerésre méltó optimizációval, melynek köszönhetően egy átlagos mai PC-n sem durran szét a videokártya, ha magas részletesség mellett szeretnénk futtatni a játékot. Ugyanígy semmi gondot nem okoz a futtatás Vista-környezet alatt, akár a 64 bites változattal is megbirkózik, sőt, nekem úgy tűnt, mintha a grafika így sokkal szebb lenne, bár lehetséges az is, hogy ez csupán egy optikai csalódás.

Ami miatt viszont a legnagyobb elismerés jár a fejlesztőcsapatnak, az az audio-alrendszer kidolgozottsága. Éppen a DIRT kapcsán filozofáltam el azon, hogy integrált, bár 7.1-es hangkártyákkal egyáltalán nem hajlandó működni a Codemasters legújabb remeke. Nos kérem szépen, egy amatőr csapatnak sikerült a lehetetlen: olyan 5.1-es élményben volt részem még fejhallgatón keresztül is (persze csak 2 channelben, de a hangokat akkor is 5.1-es térben keverte ki), hogy ilyent még sehol máshol nem hallottam. A nagyobb termekben visszhangzanak lövéseink, kinn a nyílt terepen érzékelhetjük a hangforrások tőlünk való távolságát. Kár, hogy a lehetőségeket nem voltak képesek a készítők teljes egészében kiaknázni, a szinkron ugyanis éppen csak elfogadhatóra sikeredett, de a hangeffektek is megháláltak volna egy kis plusz polírozást.

Bár a játék tulajdonképpen más, mint a DOOM3, az engine képességeinek, a sztori középpontjául választott Marsfelszín és a rajta fekvő bánya belső helyszíneinek hasonlósága miatt mégsem moshatja le magáról a DOOM3-klón kifejezést. Ennek köszönhetően viszont maga után vonja a szigorú összehasonlítást a fent nevezett előddel, bár a hasonlóság csupán technikai alapú.

Grafikailag mindenképpen az Alpha Prime viszi a pálmát, köszönhetően a plusz effekteknek, a kiváló optimizálásnak és a nyolcadik szintnek, mely teljes egészében a Marsfelszínen játszódva kilométeres látótávolságot biztosít. A hangokat már kitárgyaltuk, technikailag bravúros az AP hangkezelő rendszere, a változatosság és az ijesztőbbnél ijesztőbb effektek alkalmazása miatt itt mégis a DOOM3-at hoznám ki győztesnek. Játékmenet tekintetében viszont mindkét cím teljesen más élményt biztosít számunkra, ezért itt már nincs alapja semmiféle hasonlítgatásnak.

Nem nagyon szoktam dobálózni hasonló súlyos kijelentésekkel, de most kénytelen vagyok kimondani: Az AP forradalmasította a mesterséges intelligencia fogalmát. A licencelt Pathengine mellett a Black Element saját MI-algoritmust írt, mely példátlan módon jól teszi a dolgát. A Pathengine segít eligazodni az ellenfeleknek a folyosók zegzugos útvesztőiben, míg a saját scriptek segítségével a katonák elbújnak, előbukkannak, védekező állást vesznek fel, és pofátlanul pontosan céloznak, de korántsem tévedhetetlenül.

ugrás a második hasáb elejére

Csupán két dolog van, ami fehér zászló lengetésére késztetheti őket: az egyik a gránátok dobálása, melyek elől nem igazán akaróznak elfutni vagy ugrani, a másik, ha egy olyan tereptárgy választ el tőlük, ami tulajdonképpen teljes falazást ad, de egy pici résen éppen hogy ki lehet lőni. A bakák ugyanis helyezkedés után leszobroznak egy adott helyen, és tétlenül nézelődnek. Ha ki merjük dugni az orrunkat a fedezékből, azonnal lepörkölnek pár jól irányzott lövéssel. Viszont ha ilyen fedezék mögé kerülünk, az ellenséges katona megáll mögötte, és addig szobrozik, amíg szépen a résen át szét nem lőjük. Kiváló MI-t tisztelhetünk tehát az Alpha Prime-ban, mely sajnos ugyanúgy nem tökéletes, mint a többi játékban, azonban sajnos jóval több kellemetlen élményt fognak számunkra okozni, mint ahány hasonlóan vicces pillanatot. Ugyanis reflexeik csaknem tökéletesek, célzási pontosságuk megingathatatlan, ráadásul egyszerre mindig többen jönnek, és miután szétszóródnak, egyenként kell elintéznünk őket, miközben záporoznak felénk a töltények minden irányból.

Ha szorult helyzetbe kerülnénk, még mindig létezik kiút. Először is támaszkodhatunk a már kitárgyalt gránátokra, de ha éppen készlethiány lenne belőlük, még mindig ott a hubbardium, amelyből a helyi népszokások szerinti Bullet Time készül. A BT-ot aktiválva hamar pontot tehetünk akár egy egész tucatnyi zsoldos karrierjének végére, viszont ha kifogy, akkor nagy gáz van, ráadásul csak ritkán találhatunk belőle szétszórva a pályákon, hiszen ez csupán egy kísérleti stádiumban levő anyag, melyet leküldve magunkban megváltoztatja bennünk az időhöz való viszonyunkat. Hasonló, mintha kábítóznánk, annyi különbséggel, hogy használat után nem nekünk lesz rossz, hanem a zsoldosoknak. :-) Ja és nagy dózisban alkalmazva hatalmas mutánssá vedelhetünk át, ezért célszerű finomított változatban használni, különben úgy járhatunk, mint a végén a főgonosz.

Sokat mesélhetnék még a játék egyes tulajdonságairól, de térjünk inkább a lényegre, azaz, hogy valójában milyenre is sikeredett az Alpha Prime. Nos, a keretsztori nem nyerte meg a tetszésemet, annak ellenére sem, hogy egy híres cseh sci-fi író munkássága áll mögötte. Szintén nem volt ínyemre a minimalista felfogás. Alig pár fegyver –és ellenségtípussal találkozhatunk mindössze, valamint 10 misszión lövöldözhetjük keresztül magunkat. Ugyan a nagy kihívásnak köszönhetően a komplett játékidő így is legalább 5-6 órára rúg, de nem ártott volna legalább egy Deathmatch vagy cooperative módot bedobni még a repertoárba, ugyanis a 20 dolláros kategóriában találkozhatunk hasonlóan alacsony számokkal, már pedig az Alpha Prime 5 zöldhasú híján eléri a S.T.A.L.K.E.R. vagy a Call of Juarez árszintjét. Végezetül pedig gondjaim voltak a kihívással, az egyes missziók borzasztó nehézre sikeredtek a gyakran ötvenes csomagokban (!) rohamozgató zsoldosok miatt, de például a főgonosszal való küzdelem hatalmas csalódást okozott, pár csuklómozdulattal lazán leterítettem.

Úgy gondolom, hogy az Alpha Prime-ban rengeteg a potenciál, okosan használta ki a kis létszámmal és büdzsével rendelkező Black Element a lehetőségeket. Tapasztalván, hogy elfogyott a pénz, befejezték inkább az engine optimizálását és a bugirtást, majd kiadták kissé lecsonkított változatban (erre utal, hogy a hivatalos doksi szerint minimum 3 GB szabad helyre van szükség a telepítéshez, ugyanakkor a teljes verzió pontosan 1 GB-ot nyom), de nem hagyták, hogy a bug-hegyek tönkretegyék azt, amit a másfél évnyi megfeszített munka után sikerült befejezniük. Nem ártott volna némi plusz egyensúlyozást végezni, valamint egyes belső helyszínek kidolgozottságán fejleszteni még egy kicsikét, ugyanígy örömmel vettem volna még több külső helyszínt, ehhez pedig a lehetőség adott volt, hiszen a nyolcas pályán, mely messze a legkiemelkedőbb az összes közül, akár járművet is vezethetünk, különösebb extrákat programozni tehát biztosan nem kellett volna hozzá.

Szúrja még a szememet a multiplayer hiánya és a kritikán alulira siekredett szinkronhangok, de ez már tényleg a szőrszálhasogatás kategória. Száz szónak is egy a vége: az Alpha Prime egy kiváló, hangulatos FPS, a pénz hiánya kissé rányomta bélyegét, de messze nem annyira, mint a többi hasonló termék esetében: sikerült még így is élvezhető valamit kiadni a fejlesztőknek a kezeik közül. Ennyire telt nekik, amire viszont képesek lehettek, azt becsülettel meg is valósították. Nehézsége miatt inkább a hardcore FPS-fanoknak ajánlanám.

Pozitívumok: Gyors és jól optimizált grafikus engine, kiváló audio-alrendszer, nagy tudású MI

Negatívumok: Túl nagy kihívás már easy fokozaton is, idegesítő ellenfelek