Végre valahára megérkezett az FPS, amit már oly rég óta várunk, és a tesztelés során jómagam már a pici kis PC Life koronát is ráaggattam. Az UbiSoft hihetetlenül nagyot alkotott, így hát aki teheti, lessen bele! Ütős kis játék ez, gyönyörű csomagolásban! ;-)

Először is bocsánatot kérek kedves olvasóinktól, hogy ily hosszú ideig nem jelentkeztem újabb írással, de az épp elemezendő alanyom tesztelése közben nem hogy magamról, de még a külvilágról se nagyon tudtam. Kétségtelen tény, hogy a 2004-es év az FPS-ek éve, és talán nem is lehetett volna drágább kinccsel kezdeni az esztendőt, mint az UbiSoft nagyágyújával, a CryTek stúdiójában készült FarCry-jal. A bombasztikus FPS pár hete megjelent single-player demóját máris több millióan töltötték le, és ez a "csekély" érdeklődés egyáltalán nem véletlen. Noha szinte mindenki felkészült a csodára, a végeredmény gyakorlatilag leírhatatlan. Ígérem, cikkemben igyekszem objektív maradni, de még így is valószínű, hogy helyenként monoton ódazengésbe kezdek.

Mint azt már az előzetesemből olvashattátok, a Far Cry sztorija nem valami nagy durranás. Van nekünk egy főhősünk (Jack Carver), aki homályos múltját felszámolva charter hajójáratot üzemeltet a Csendes-óceánon. Az üzlet szépen megyeget, ám egy nap egy újságírónő felkéri hősünket, hogy vigye el őt Mikronéziába, egy szigetre, mely még a térképen sincs jelölve. Mivel hősünk nem ismer nemet, rögvest elvállalja a megbízatást, mely azonban meglehetősen balul sül el. Hajójukat támadás éri, minek folytán a nő eltűnik, Jack pedig a szigetre kerül. Feladatunk nem más, mint az események mögötti háttér felderítése, és az újságírónő megkeresése. Való igaz, a játék története nem épp a legegyedibb, de mégis tökéletes alapot szolgáltat ahhoz, hogy a játékost saját kíváncsiságától hajtva a végigjátszásra ösztökélje - noha engem már a grafika önmagában is erre sarkallt! ;-)

A program egy szépséges DVD korongon foglal helyet, és az installálás során kerek három gigát pakol fel gépünkre. Ez már önmagában sem kevés, de nem árt biztosítani további egy üres gigabájtot a program futásához, mivel még a 768 megabájtnyi memóriával szerelt tesztgépen is folyamatosan hizlalta a lapozó fájlt! Tisztázásképp, mivel a legtöbben a játék hardverigénye miatt kényszerülnek nélkülözni azt, íme egy hozzávetőleges konfiguráció, melyen középszerű grafikával zökkenőmentesen végigtolható a játék: 2 Ghz körüli proci, minimum 512 RAM, egy Ti4200 kaliberű 64MB-os kártya, és egy átlagos DirectX kompatibilis hangkártya, no meg persze a DVD olvasó és szabad terület a vinyón. Az már más kérdés, hogy ha igazán hódolni akarunk az élvezetnek, akkor nem állunk neki a játéknak egy ilyen konfiggal, hanem beújítunk egy izmos videokártyát (teljes részletességű textúrákhoz 256MB kell!), egy újabb 512-es RAM-ot, és igyekszünk néhány száz frissítő megahertzet beleköhögni a prociba, mondjuk úgy 2,5-3 gigahertzig. Sajnálatos módon, a teljes látványért nagy árat kell fizetnünk, és mindenképpen megemlíteném, hogy az ingyenesen letölthető demóban mért fps értékeket ne vegyük készpénznek, mert a teljes játék nagyobb és sűrűbb pályái bizony jóval komolyabb erőforrást igényelnek.

Ha azon szerencsés felhasználók közé tartozunk, akiknek megadatott egy Far Cry-féle konfiguráció és még a játékot is sikerült beszerezniük, nincs más hátra, mint a telepítés utáni büszke duplakatt a zombifejet ábrázoló ikonon, és tadam! A készítők videói után rögvest a főmenüben találjuk magunkat, mely barátságos, letisztult és egész korrektül átlátható. Igaz, én jó néhány percig képtelen voltam bármit is átlátni, mert a zene megszólalásával libabőrős kezemet a szék karfáján pihentetve percekig csak bámultam a háttérben futó videót, ahogy a kamera a sziget felett repkedve sulykolja belém a gyönyört: azt hittem elbőgöm magam. Pár perccel később, elragadtatásomból feleszmélve azonnal az opciók menüpont alatt találtam magam, és miután a különböző paramétereket átbogarásztam, rögvest új játékot indítottam. Itt megjegyzem, a magukat nem épp hardcore FPS arcoknak tartó játékosok a lehető legenyhébb fokozatot válasszák, különben nagyon meg fognak izzadni a stuff-al.

Szó se róla, a játék vizuális megjelenése leírhatatlan, és kár is ragozni, mert szerintem mindenki hallott már róla. Az utóbbi pár hónapban, ha a Far Cry szóba került, szinte biztos, hogy a grafikája miatt. Kérem szépen, a látványvilág lenyűgöző, és abszolúte párját ritkítja! Nincs még egy ilyen, és szerény véleményem szerint egy darabig még nem is lesz. A CryEngine korrekt munkát végez és a PolyBump technológia teljesen új távlatokat nyit. Mind a külső, mind a belső terek kidolgozottsága fantasztikusan aprólékos, és a legutolsó részlet is a helyén van. Kristálytiszta kék ég, az üde levegőt szinte harapni lehet. A burjánzó bokrok tövében nyakig érő aljnövényzet, és a hajlongó fák lombjai tökéletes árnyékot vetve igyekeznek elhitetni velünk, hogy valóban egy trópusi szigeten bóklászunk. A külső helyszínek flórája lenyűgöző, és a faunája sem különb: gigászi arapapagájok, csetlő-botló vaddisznók, és mind-mind a legváratlanabb pillanatban, hogy a frászt hozzák a játékosra. Vér profi.

Persze a kevésbé figyelmes ám annál inkább kukacoskodó játékos kapásból mondhatná, hogy egy felturbózott Unreal 2 motor is lazán tolna ilyen grafikát, éppen ezért érdemes belekóstolni a játék belsőbb pályáiba is, hogy igazán domboríthasson a motor spéci árnyékoló része. Képzeljetek el egy kis szobácskát, tömve acélszerkezetes szekrényekkel, a plafonon pedig egy hétköznapi neonlámpával. Szakavatott anarchista hajlamú pléjer lévén azonnal belelőttem a fénybe, és kis híján parfümöt pisiltem a látványtól: az egész helyiséget betöltötte a himbálózó fénycső polcrendszerre vetett fénye, és szinte remegett a szoba az árnyékok kusza játékától. Szavamra mondom, én még ilyet nem pipáltam. Gyorsan megfordultam és lehasaltam, hogy lássam az épp utánam szaglászó fickót, és mikor belépett az ajtón, lopakodó alakjának pontos mása a polcéhoz hasonlóan ugróiskolát játszott a falon. Nem találtam szavakat... de az ipsét a rend kedvéért azonnal agyonlőttem. :-)

Szó-szó, ilyen látványvilághoz hangok is kellenek, és nagyon jól tudták ezt a készítők is. Akinek van házimozi rendszere valószínűleg hanyatt fog esni a játéktól, de még a kevésbé beleélős típusok is élvezni fogják azt a kemény dzsungelhangulatot, amit a Far Cry diktál. A legutolsó mozgásnak is nyoma marad dobhártyánkon, kezdve az irgalmatlan robbanásoktól a távoli eseményeken át a lehető legapróbb neszekig, mindent hallhatunk, ha rendesen fülelünk. A fegyverek hangja nagyon el lett találva, és bár némely ágyú elég hangos tud lenni, mégsem rombolja le azt az illúziót, hogy körülöttünk az idilli világ. A gépjárművek hangjai hibátlanok, legalább annyira, mint saját lépteink a csatos nacinkban. Egyszerűen kész! Mikor levetettem magam egy szikláról az alant lévő tóba, csak úgy süvített a szél körülöttem, és összerezzentem, mint aki álmából riad, basszus: tényleg zuhanok!

A Far Cry irányíthatósága semmi extrát nem hoz, szerencsére teljesen hétköznapi formában zajlik minden. Menni, elhasalni, célozni, lőni, felállni, tovább menni, autóba bemászni, vezetni (közben persze lőni), és így tovább, és így tovább. Aki már korábban játszott más FPS progikkal, annak minden bizonnyal zökkenőmentes lesz a játék kezelése, de az új arcok sem fognak problémába ütközni. Igaz, az autók navigálása itt-ott ugyan gázos, de ez főként a szűkös helyeknek tudható be, hiszen egy köveken ugráló terepjárót olykor nehéz elrakni két gigászi farönk között, miközben egy háromméteres hústorony rakétákkal szór bennünket. Az ilyen extrémebb szituációktól eltekintve azonban nem érheti szó a ház elejét, sőt! A motorcsónakos üldözések kifejezetten szórakoztatóak, és mindemellett még látványosak is! Egyszerűen ki kell próbálni! ;-)

ugrás a második hasáb elejére

Tekintve, hogy mégiscsak egy FPS gammáról van szó, illene pár szót ejtenem a fegyverekről is, ám akiket ez kevésbé érdekel, javallom ezen bekezdés átugrását! ;-) Alapvetőn 17 skuló kapott helyet a játékban, és ezekből kettő közelharci (egy széles fejű kés és egy csavarkulcs), valamint három gránát (hagyományos kukorica, vakító- és füstgránát). Az összes többi a "hétköznapibb" lőfegyver kategóriába sorolható, melyek közül kettővel már a játék elején megbarátkozhatunk. Az első társunk egy Jungle Falcon lesz, egy teljesen átlagos automata pisztoly külön applikálható hangtompítóval. Szintén hamar összeszedhetjük a másik alap terméket is, a jó öreg M4-es gyorslövetű puskát, mely bár meglehetősen hangos, eleinte jó szolgálatot tehet a rosszabb lelkületű fiatalemberek aprításában. Ha már az aprításnál tartunk, a későbbiekben igazi húsdarálókkal is összefuthatunk, úgy mint a P90-es és az MP5-ös SMG, valamint az M249-es SAW MG, a jól ismert ólomszóró. Persze a program a "távolból csendesen" variációra is lehetőséget kínál, és ehhez a teleszkópos AW50-es vadászpuska mellett további két pityu is nagy segítség lehet, név szerint az AG36-os és a továbbfejlesztett nagytestvére, az OICV hadi remekmű. Noha mindhárom esetében használható az éjszakai infra is, utóbbi kettő gránátvetőként is funkcionál. (marha jó, hogy a legutolsó pályáig erre rá sem jöttem :-)) Természetesen FPS nem létezik sem shotgun, sem rakétavető nélkül, így mindkettő van a játékban, igaz előbbi egy kissé futurisztikus formában. A legvégére hagytam a Mortar-t, valamint a vulkán gépágyút, melyek bár hatalmas tűzerővel bírnak, mi viszont nem bírunk velük. Ennek folytán sehova sem vihetjük magunkkal őket, csupán egyes lőállásokban a már hagyományos módon mögéjük állhatunk és oszthatjuk a népet, majd dolgunk végeztével fájó búcsút intve az eszköznek, tovább kell állnunk. Egyébként a legtöbb jármű rendelkezik ez utóbbi két fegyver integrált változatával, így legalább vezetés közben sem unatkozunk. ;-)

A magunkkal hurcigolható felszerelések repertoárja már kevésbé sokrétű, de bőven elegendő. Van ugyebár egy zseblámpánk, egy rádiónk (melyen az észt osztják fentről), egy színházi kukkerünk (lézermikrofonnal és spéci kizárólag emberi mozgást észrevevő egységgel), valamint egy CryVision szemüvegünk, mellyel sötétben is korrektül látjuk az ellenség lilásan pulzáló belső melegét. Utóbbinak nappal is sok hasznát vehetjük, kiváltképp, ha nyakig érő aljnövényzetben bujkál az ellenfél, és amúgy szabad szemmel a büdös életben nem szúrnánk ki! Persze, ezek csak az alapvető tárgyaink, és olykor-olykor szükségünk lesz néhány spéci eszközre, melyek csak az épp aktuális küldetés erejéig maradnak velünk. Ilyen lehet például egy plasztikbomba, vagy épp néhány kulcskártya.

A Far Cry sokszínűsége szinte mindenben megjelenik, így az ellenségeink és a felhasználható járművek esetében is. Rengeteg fajta és féle rosszfiúval találkozhatunk, de nem szívesen sorolnám fel őket, mivel egyfelől nem regényt írok, másrészről pedig nem akarom lelőni a poént. Azonban, e témakörrel kapcsolatban a leggyakoribb kérdést megválaszolandó: Igen, vannak szörnyek is a játékban, nem csak emberek. Ez sokakat elrettenthet a programtól, másokat pedig vonzhat, de egy biztos, a lények olyannyira nem illenek a játék idilli világába, hogy az éles kontraszt bámulatos összhangot teremt, és ami még ennél is fontosabb: a Far Cry így épp és egész! Mint azt már fentebb említettem, módunkban áll különböző járműveket is elcsenni, ami egy-két extrémebb esetet leszámítva két terepjárófajtát, két motorcsónaktípust és egy vitorlázó siklóernyőt jelent. Utóbbi használata meglehetősen poénos, érdemes alkalmasint próbálkozni vele!

Lévén, hogy 2004-et írunk, az UbiSoft nem merte volna megjátszani egy kizárólagos Single Player FPS kiadását, így a programban a többjátékos üzemmód is helyet kapott. Mind helyi hálózaton, mind pedig Interneten keresztül játszhatunk, ám utóbbihoz regisztrálnunk kell magunkat az UbiSoft honlapján, és a legfrissebb patch telepítése sem árthat. A hagyományos játékmódokon felül nem sok újdonságot nyújt a program, és ekkora gépigény mellett még egy kicsit várni kell a sikerre, de nincsenek kételyeim afelől, hogy a Far Cry multiban sem fog megbukni.

No de kérem, ez idáig csak a külsőség volt! Van valami, amiben szintén nagyot alkottak a fiúk, ez pedig a Far Cry saját belsőégésű fizikai motorja, a CryEngine. Bámulatosan profi fizikai modell, mely lélegzetelállító jeleneteket varázsolhat a képernyőre, oly annyira, hogy pár óra játék után már teljesen természetesen alkalmazzuk a különböző tereptárgyak nyújtotta lehetőségeket. Ugyan fentebb már taglaltam a játék grafikáját és annak viszonylag magas gépigényét, de csak tisztázásképp említem, a Far Cry-ban megjelenített tájakon a látótávolság két kilométer! Ez irgalmatlan számolási teljesítményt igényel, de mégis működik. Szinte nincs alkatrész a számítógépünkben, ami ne izzadna vért a program futtatása közben, hiszen még a hangkártyánk is 5.1-es CD minőségű, valós időben kevert zenét csilingeltet.

Persze, ha a fizikai modell még nem fárasztaná le kellően a CPU-t, majd segít neki az MI. A Far Cry-ban fellelhető konkurenciáink mesterséges intelligenciája ugyanis majdhogynem valóságszerű. Ellenfeleink ügyesen helyezkednek, és tökéletesen kihasználják a terep adta lehetőségeket, legyen szó egy hétköznapi fáról, vagy egy mozgó járműről. Sajnos hiányosságok még mindig akadnak (például a part híján a sziklaszirt mellett parkírozó csónakból a két katona kiszállt a vízbe, mintha csak stégre lépne, ám fagerendák hiányában ott lubickoltak a vízben), de érezhetően jó irányba halad a technika.

Ugyan az imént említett és ehhez hasonló kisebb bug-ok elvétve jelen vannak a játékban, ám szerencsére meglehetősen ritkák, és mivel instabilitási problémával is csak egyszer találkoztam (egy restart erejéig eltűntek az elmentéseim) kijelenthetem, hogy egy korrekt kóddal megáldott programhoz van szerencsénk. A grafika gyönyörű, a hangok tökéletesek, a zene hangulatos és a pályák hatalmasak, s mi több szépen szerkesztettek (leszámítva az utolsót, amiért egy nagyon nagy fekete pont jár a fejlesztőknek), így az összkép majdhogynem csillagos ötös. A csillagocska azonban elmarad, mert bár a szörnyek ellen nincs kifogásom, véleményem szerint időnként túlzásba estek a készítők, és akadnak pályák, ahol felesleges hentelésbe torkollik a játékmenet. Ezeken egyszerűen csak át kell verekedni magunkat és bármi történjék is, sose adjuk fel! A FarCry egy nagyon klassz játék, így aki teheti, szerezze be és játssza ki! Igazán megéri. :-)

Pozitívumok: Szinte minden

Negatívumok: Néha talán túl sok szörnyes rész, az utolsó pálya már túlzás