Íme egy nem túl színvonalas, ámde annál érdekesebb kaland-RPG vegyítés, mely nagy valószínűséggel hamar a feledés homályába vész. Addig is azonban nézzük, mit követtek el újfent a csehek.

Amikor a cseh játékiparra gondol az ember, valószínűleg nem a kaland műfaja jut először az eszébe, bár az egész népszerű Black Mirror is az ex-északi szomszédunk háza táján készült. Legtöbbünknek inkább a briliáns Mafia ugrik be ilyenkor. A Centauri Production azonban úgy döntött, ezen sürgősen változtatnak, legalább is gondolom ez lebeghetett lelki szemeik előtt, amikor belekezdtek a Gooka: The Mystery of Janatris elkészítésébe. Ez esetben kijelenthetem, hogy a terv nem sikerült.

No de ne rohanjunk ennyire előre, lássuk, mi is a helyzet. Azt le kell szögeznem az elején, hogy a Gooka nem egy hagyományos értelemben vett kalandjáték, hanem egyfajta hibrid, amely a kalandjátékok és RPG-k (vagyis szerepjátékok) elemeiből épül fel. Maga az ötlet, miszerint valaki kaland-RPG keveréket csináljon, nem új keletű (ilyen volt anno a Quest for the Glory sorozat), de itt nem ez az igazi probléma, hanem hogy a Centauri-nak nem sikerült a két műfajt megfelelően vegyítenie. Két különböző stílust egyesíteni egyébként is kockázatos dolog, bár egy producer szempontjából érthető, hiszen így elvileg, mind a két műfaj kedvelőinek el lehet nyerni a szimpátiáját. Viszont mindkét stílus rajongóinak, riasztó lehet a számukra idegen műfaj jelenléte, ami így az egésztől elveheti a kedvüket. Ha például, egy koncerten egyszerre lépne fel Elton John és Eminem a saját nótáikat játszva (na, az érdekes lenne), akkor igaz, hogy mindkét előadó rajongói találnának valami nekik valót a koncertbe, de a másik zenész előadása irritáló is lehet a számukra. Ugyan ez a helyzet a videojátékoknál is. Persze ez a veszély nem áll fen, ha a két különböző műfajt sikerül jól összeboronálni, de míg például a kiváló Beyond Good and Evil-ben remekül sikerült a platform játékok ugrabugrálós részeit ötvözni a GTA-k városfelfedezős, vezetős elemeivel, addig ugyan ez nem jött össze a Gooka-nál.

A játék egyébként egy 1997-es, teljesen feledésbe merült alkotás folytatása, és egy cseh fantasy író, a Richard D. Evans néven publikáló Vlado Risa kiemelkedőnek éppenséggel nem nevezhető regényfolyama alapján készült, ahol az író Janatris világába kalauzolja el az olvasót (illetve a játékost). Az iménti kijelentésem, miszerint az előző rész teljesen feledésbe merült, akár szó szerint is lehet érteni, ugyanis az Internet-en szinte semmilyen információ nem található róla. Mi a játék során (értelemszerűen) Gooka-t, Parenti szigetének főispánját irányítjuk, aki sok időt tölt a tengeren, távol a feleségétől és a kisfiától. Csakhogy amikor legutóbbi utazásáról hazatér, a porig égett otthonának látványa fogadja, és az egyik szolgálójától megtudja, hogy egy kalóztámadás (igen a szárazföldön) miatt történt mind ez, ráadásul a fiát Yorimar-t elrabolták, a feleségét Lidra-t pedig leszúrták egy mérgezett tőrrel, és most a helyi apátságban próbálják megmenteni az életét.

Itt kapjuk meg az irányítást és utunk először az apátságba vezet, ahol szemügyre is vehetjük a gyógyító üvegkoporsóban szundikáló Lidra-t. Kiderül, hogy az üvegkoporsóban lévő elem kimerülőben van (nem kristály vagy hasonló, rendes galvánelemről van szó), tehát szerezni kell egy másikat. Mivel a boltban ilyen elemet természetesen nem kapni, így a hozzávalókat is nekünk kell megszerezni, de (minő meglepetés), azok közül nem kapható mindegyik a helyi Media Markt-ban, tehát valami más utat kell találnunk a megszerzésükhöz. Persze a családi élet nehéz, gyereket nevelni meg pláne, így ne csodálkozzunk, hogy a későbbiekben hajóra kell szállnunk, és megszerezni az ellenméreg néhány összetevőjét (mert persze azok sem teremnek meg Parenti-ban), és ha már elindultunk, Yorimar-t is ki kéne szabadítani. Ennek köszönhetően a játék során megfordulunk még egy bennszülöttek lakta szigeten, elhagyatott barlangokban, egy sci-fi beütésű erődben, sőt még a birodalom fővárosában, Avaralba is teszünk egy kirándulást. Sajnos ebből is látszik, hogy az egész történet kimeríti a C kategóriás fantasy filmek kliséinek tárházát, és ettől az egyébként komor, szomorkás story-t nehéz komolyan venni. Persze a későbbiekben történnek váratlan események, és néhány szereplőről is megtudhatunk érdekes titkokat, de ez sajnos nem változtat azon a tényen, hogy a sztori rendkívül összecsapott. Ezt fokozza az a körülmény is, miszerint játék közben érezhető, hogy Vlado bácsi Gooka világa közel sincs olyan jól felépítve, mint mondjuk a Tolkien féle Középfölde, vagy az R. A. Salvatore által teremtett Forgotten Realms (ebbe játszódnak a Dungeons and Dragon történetek). Egyszerűen hiányzik belőle az-az isteni szikra, amitől az előbbi két univerzum sokak kedvencévé vált. Ráadásul a szereplők is elég egysíkúak lettek, egyedül talán Gooka jelleme lett rendesen kidolgozva, de ez édes kevés egy egész fantasy világban.

Mint már az elején említettem, a játék a kaland és szerepjátékok elemeiből építkezik. Az előbbi vonalat erősítik a logikai feladványok jelenléte, és a rengeteg tárgyhasználat. Maguk a megoldandó fejtörők elég vegyes képet alkotnak. Némelyik egész ötletesre sikerült, de vannak olyanok is, amelyek kifejezetten irritálóak lettek. Összességében ezek a feladványok rendben vannak, bár néhány szerintem nehezen átlátható, és valószínűleg egy RPG kedvelő számára túlságosan bonyolultak is, így talán szerencsésebb lett volna, ha könnyebbre csinálják ezeket. Ha már szóba került a tárgyhasználat, akkor nem mehetek el az mellet, hogy a játékban nincs tárgykombinálási lehetőség. Egyszerűen az van, ha rákattintasz az Inventoryban egy eszközre, amelyet lehet kombinálni valamelyik nálad lévő másik tárgyal, akkor a gép ezt automatikusan megteszi helyetted. Ez szerintem egy teljesen fölösleges lépés volt az alkotók részéről, lehet hogy ezzel akarták csak megkönnyíteni a kalandjátékokban kevésbé jártas illetők dolgát, de én nem hiszem, hogy egy RPG-fan számára az komoly gondot jelentett volna, ha neki kell rájönnie, melyik eszközt melyikkel kell használni. Ha már úgy is könnyíteni akartak a játékon, akkor inkább a logikai fejtörőkkel kellett volna ezt tenni, nem pedig a tárgykombinálás kispórolásával. Azok ugyanis tényleg nehezek lehetnek egy szerepjáték kedvelő számára, azt viszont nem hiszem, hogy a "kattints az egyik nálad lévő eszközre, aztán a másik 10 közül arra, amelyikhez hozzáillik" művelet nehezére esne.

A Gooka-ban lévő szerepjátékos elemek jelenlétét a csata, a karakterfejlődés, valamint a kereskedelem szerepeltetése mutatja. Úgy bizony, itt ugyanis a harc fontos részét képezi a játékmenetnek, és ez ugyebár nem jellemző a kaland programokra. Ami a csaták menetét illeti, nem egy Diablo típusú egérkattintó bajnokságról van szó, hanem körökre osztott harcrendszerről (lásd. Heroes of Might and Magic sorozat), ahol a résztvevők sebességétől függően egyszer az egyik, egyszer a másik támad. Kétfajta támadási lehetőség közül lehet választani ilyenkor, vagy a testi erőnkre hagyatkozva, az éppen aktuális kardunkat használjuk, hogy az ellenfele(ke)t jobb belátásra bírjuk, esetleg az elménk segítségével valamilyen varázslatot sütünk el. Persze a mágia nem csak az ellenfél megsebzésére jó, hanem küldhetünk rájuk valamilyen rontást, esetleg egy rajtunk lévőt semlegesíthetünk, és persze gyógyítani is tudunk vele. Azért oda kell figyelni, hogy kicsodán használunk egy adott varázslatot, mert nem szerencsés, ha az ellenfelet gyógyítja valaki egy szoros csatában, vagy önmagán alkalmaz egy rontást (szóval csak óvatosan). Talán lesznek páran, akik hiányolni fogják az íjjak használatát, ez a fegyver ugyanis kimaradt a repertoárból, csak késünk és kardunk lehet. Bár hébe-hóba előfordul, hogy kapunk segítőtársakat egy küzdelemhez, de a legtöbbször egyedül Gooka-val kell szembenéznünk az ilyen problémákkal. Azokban a csatákban, ahol kapunk társakat (maximum négyen lehetünk, akárcsak az ellenfél csapata) mindig ott lesz a minket furikázó hajó kapitánya. Amikor a csata során valamelyik emberünk elterül, az nem jelenti azt, hogy meghalt, ez ugyanis csak akkor következik be, hogyha az egész csapat kifeküdt. Ha viszont egy csatlósunk nem maradt állva a harc végéig, akkor az nem kap tapasztalati pontokat. Bár ezt elég furán oldották meg a készítők, ugyanis tapasztalati pontot csak Gooka és az előbb említett hajós kapitány kap, így végül is tökmindegy, hogy a többiek állva maradnak, vagy sem. Azért erre a két emberre vigyázzunk, mert minden pluszpont számíthat, szóval ha kettőjük közül valamelyik nem bírta végig a csatát, ajánlatos inkább újra kezdeni, az utolsó mentéstől. Ez szerencsére nem olyan nagy probléma, mert bár a harcok alatt nem lehet menteni, egyébként ez a lehetőség korlátlanul rendelkezésre áll.

Amúgy a legtöbb esetben a csatlósaink elég hasznosak, ha megfelelően használjuk ki képességeiket, bár van egy rész, ahol úgy éreztem, hogy csak púp a hátamon a jelenlétük. A játék második felében ugyanis az egyik barlangban három felvonásban kell legyőzni egy szörnyet, Gooka-val együtt négy emberrel. Ez a rémség viszont annyira erős, hogy bárki mást támad meg Gooka-n kívül, az szinte biztos, hogy nem marad állva, ha viszont a címszereplőt éri először a támadása, ő még kibír egy ütést, aztán egy megfelelő rontás és taktikázás használatával könnyen legyőzhetjük a bestiát anélkül, hogy valamelyik emberünk ne bírná ki a harc végéig. Csak hát elég unalmas dolog minden alkalommal visszatölteni az előző mentést addig, amíg a szörny nem hajlandó először Gooka-t megtámadni, arról nem is beszélve, hogy így tulajdonképpen a négy emberünkből kettő, csak dísznek van ott, hiszen semmit sem lehet velük kezdeni, viszont amikor a harcban rájuk kerül a sor, ki kell adni nekik valami parancsot, hogy folytatni tudjuk. Így voltaképp, ha csak Gooka és a kapitány lenne a csapatban, akkor sokkal könnyebben és gyorsabban lehetne ezt a részt megcsinálni. A kapitányra is csak azért van szükség, hogy néha adjon egy olyan varázslatot a címszereplőnek, ami felfrissíti az energiáját.

Ezzel el is érkeztünk a harcok egy igen érdekes részéhez, miszerint az embereink fáradnak, és így egyre hatástalanabbak lesznek a támadásaik. Erre nagyon oda kell figyelni, hiszen ez csatákat dönthet el. Meg lehet azt csinálni, hogy az elme pontjainkat átirányítjuk a testi erőnkre, vagy fordítva. Ezzel jelentősen megnövelhetjük egyik képességünket a másik rovására. Arra is oda kell figyelni, hogy amennyiben egy olyan figura ellen harcolunk, amelyik csak mágiát tud használni, akkor ajánlatos minél jobban megnövelni elménk erejét, ez ugyanis minél magasabb, annál kevésbé tudnak hatni ránk a varázslatok. Izom ellenfelek ellen természetesen a nyers erő dominál, így velük szemben az erőnket kell növelni. Akár meditálhatunk is egy kicsit, ilyenkor igaz, hogy oda a körünk, viszont visszanyerünk egy keveset a frissességünkből. Vannak még varázslatok és bűvös italok is ezek pótlására. Egy dolog nem tetszett a harcokban, miszerint nekem az volt az érzésem, hogy az ellenfeleim sosem veszítenek a frissességükből (ez azért elég furcsa). Ebből is látszik, hogy rengeteg a taktikázási lehetőség ezekben a csatákban, így bár biztos sok kalandornak unszimpatikus lesz, én mégis összességében díjaztam a jelenlétét, még akkor is, ha ennek az irányzatnak véleményem szerint nem kéne elterjednie. Ha valakinek meg túl nehéz, az átállíthatja a nehézségi fokozatot egy kicsit könnyebbre (három fokozat van a játékban), de szerintem nem érdemes, mert legnehezebb fokozaton (Hard fight/Normal puzzle) is meg lehet ezeket csinálni. A játék előrehaladtával egyre több mágiát, és ütést tanulunk meg, ám ezek fajtája minden újrajátszás alkalmával változhat (kivéve néhány varázslatot, erről majd később), de mivel szinte minden ellenfél ellen több taktika is megfelelő lehet, ez nem olyan nagy probléma (egy jó pont a fejlesztőknek).

ugrás a második hasáb elejére

Magát a karakterfejlődést viszont nagyon összecsapták. Azokat az RPG-kben megszokott dolgokat, miszerint a tapasztalati pontokat olyan képességek között lehessen szétosztani, mint karizma, ügyesség, védelem, mágia, és még vagy 10 tulajdonság, azt el lehet felejteni. Összesen négy tulajdonságunk fejlődhet a játék során (erő, elme, maximális életerő, gyorsaság), ráadásul a megnyert csatákért kapott pontokat, a gép automatikusan szétosztja helyettünk, ezzel megfosztva a játékost attól a lehetőségtől, hogy a saját ízlése szerint fejlesztgesse a karakterét. Persze nem csak úgy össze-vissza erősíti a képességeinket kedve szerint, hanem attól függően kapjuk a pontokat (minden megnyert csatáért 7-et), hogy a kardunkat, vagy az elménket használtuk e többet, de ez akkor is elveszi a szabadságérzetet. Az viszont kifejezetten nevetséges, miszerint minden csatáért 7 pontot kapunk, teljesen mindegy, milyen erős ellenfelet győztünk le, és mennyit (két hatalmas gyíkszörny, vagy egy patkány, egyre megy). Ez a lépés egy igencsak rossz fejlesztési döntésnek bizonyult. Sajnos a játékban lévő kereskedelmet is finoman szólva elnagyolták. A létező legegyszerűbb séma szerint működik: bármi amit találsz, vagy veszel, azt a bolti ár feléért tudod eladni. A legtöbb RPG-ben valamelyik képesség növelésével (ez többnyire az intelligencia) egyre jobban lehet üzletelni a boltosokkal, vagy az utcai árusokkal. A Gooka-ban erre nem lesz lehetőség, csak a "mindent fél áron veszünk" akció fog működni. Az is rettenetesen idegesítő, hogy néhány megvásárolható dolognak semmilyen funkciója nincs a játékban. Példának okáért az egyik szigeten lehet venni egy beszélő követ (ez a neve), ami egyébként egy vagyonba kerül, de azon kívül, hogy később be lehet dobni egy kútba, és hallani a sikolyát (bizony, a kőnek), miközben zuhan, semmit sem lehet vele kezdeni. Maga a pénzszerzés a szokásos módokon történhet: eldugott helyeken, vagy a legyőzött ellenfeleknél találhatunk, illetve a kalandjaink során talált tárgyak eladásából csurranhat egy kevéske. De az egyik városban akár a kaszinóban rulettezhetünk is egyet. Csakhogy ne legyen olyan könnyű a dolgunk, itt nem lehet annyi pénzt nyerni, amennyit akarunk, ami valljuk meg elég irracionális lenne, de amit kitaláltak ez ellen a készítők, az megint hülyeség a köbön. Az történik ugyanis egy idő után, hogy a gép folyton azt mondja, hogy a bank nyert, és elveszítjük a pénzünket, még akkor is, ha a rulett asztal minden mezejére teszünk tétet. Ezt az elvesztett összeget még vissza lehet nyerni, de plusz nyereséget már nem tudunk termelni.

Sajnos azonban nem ezek a hibák a játék leggyengébb pontjai, nem is a klisészerű történet, hanem a grafika, ami valami hihetetlenül csúnya lett. A látvány, ami elénk tárul, egyszerűen borzalmas, egy 2004-es játéktól ez már nem elfogadható, ráadásul ha összehasonlítom a 3D-s grafikáját a korábban megjelent, szintén háromdimenziós Broken Sword 3-éval (amely a legszebbnek számit a 3D-s grafikájú kalandjátékok között), az eredmény egyenesen kiábrándító. Gondolom sokan voltak úgy, miközben valamelyik Syberia-val játszottak, hogy képesek voltak sokáig egyhelyben állni, csak azért, mert gyönyörködtek a csodálatos grafikában. Itt azonban az ember legszívesebben megduplázná, esetleg triplázná a sebességet, csakhogy ne kelljen a hátteret bámulnia. A városokban sétálgató járókelők egy-két karaktertípus megsokszorosításából lettek elkészítve, így olyan, mintha mindenkinek több ikertestvére lenne, és az ember ilyenkor úgy érzi, mintha Klónfalván lenne. Az egyik alkalommal, amikor meg kellett keresnem egy figurát a kaszinóban, csodálkoztam, mit keres kint az utcán. Csak később eset le, hogy összetévesztettet két szinte teljesen egyforma embert, és ezért nem azzal találkoztam, akivel kellett volna. Ez az egyformaság még nem annyira zavaró, ha nem-emberi lények ellen harcolunk, de az már igen, hogy elég idétlen a külsejük. Az óriás kobrák például, inkább hasonlítottak egy hatalmas fülekkel rendelkező drabális földigilisztára (ilyet se látsz az Animal Planet-en), mint kígyóra. Hogy tovább menjek, a gyenge 3D-s grafika, még meg is követeli az átlagnál nagyobb gépi kapacitást, legalábbis nagyobb teljesítményt igényel, mint kétdimenziós társai. Sőt, a grafikus motor optimalizálása sem sikerült. Ugyanis, ha valakinek a számítógépe túl gyenge, akkor annak olyan rossz felbontással fogja megjeleníteni a játékot, hogy két helyen nem fogja tudni a logikai feladványokat megoldani, mert mindkettőnél számokat kéne leolvasni egy műszerről, de a rossz felbontás miatt ezeket nem lehet látni. Ilyenkor nincs mit tenni, vagy némi pénzmag áldozásával tuningol az illető a gépén, vagy megkérdezi egy ismerősét, aki esetleg tudja ezeket a részeket látatlanban is.

Ennyi negatívum után most már essen pár szó arról a néhány jó tulajdonságokról is: Bármilyen furcsán hangzik, de ezen hibák mellet is egész jó hangulata van a játéknak. Ez talán annak köszönhető, hogy a Gooka végigvitele nagyobb kihívást jelent, mint a legtöbb kalandjátéké, hiszen a harcok bevezetése a stratégiai érzékünket is próbára teszi. Ami szintén pozitívumnak tekinthető, hogy vannak a kalandjátékokban nem jellemző, de RPG-knél mindennaposnak számító mellékküldetések. Bár ezek legtöbbször kimerülnek a "beszélj A-pontban az illetővel, aztán menj B-pontba, majd vissza" feladatokban, viszont (mint már utaltam rá) ilyenkor egy új képesség lehet a jutalmunk, amit mi választhatunk ki (négyből egyet). Máskor plusz pénz, vagy egy jobb fegyver megvásárlásának a lehetőségét nyerhetjük el ezzel. Ezek nagyban megkönnyíthetik a dolgunkat a későbbiekben. Azt is jó ötletnek tartottam, ahogy a harcok csínját-bínját elsajátíthatjuk a játék elején. Ezt ugyanis egy álomjelenetben Glux sárkányistentől tanuljuk meg egy egész korrekt tréningen keresztül. Noha semmi különöset nem nyújt, de egyébként a zene is rendben van, valamint szintén növeli a hangulatot, hogy kalandjaink előrehalatdtával Gooka külseje egy kicsit megváltozik (bár ez közel sincs olyan jól megcsinálva, mint a Runaway-ben). Az irányítás is megfelelő, csak néha a főszereplő elkezd körbe-körbe forogni, amíg meg nem mozgatjuk az egeret (mármint a számítógépünk egerét). Az is jó ötlet, hogy van lehetőségünk olyan harcokat megvívni, amelyek nem kötelezőek, viszont önmagunk erősítésére kiváló. Igaz, ebbe is bele lehet kötni, ugyanis ez úgy történhet meg, hogy a játék elején van két hely, és ezek közül valamelyiknél néhány percig mozdulatlanul kell állni. Csak hát ki az, aki szándékosan egyhelyben áll egy játékban? Így ezt csak akkor találja meg az ember, ha mondjuk véletlenül pont a megadott helyen van, amikor kimegy valamiért a konyhába hosszabb időre, és nem állította meg a játékot, vagy csak valaki szólt neki erről a lehetőségről. Persze ettől függetlenül nem baj a jelenlétük, hiszen minél több lehetőségünk van erősíteni, annál jobb, csak hát nem kellett volna ezeket ilyen nehezen megtalálhatóvá tenni.

A szinkronhangokkal sincs különösebb probléma, noha nem ártott volna egy kicsit több beleélés időnként. A helyszínek is (ha az ember túl tudja tenni magát a grafikán), szintén elég hangulatosak lettek. Az időnként felbukkanó álomjelenetekről nem érdemes beszélni, nem rontanak az összképen, de nem is adnak hozzá a játékélményhez. Bár RPG-khez mérten rövid, viszont kalandjátékokhoz viszonyítva lényegesen hosszabb a Gooka az átlagnál, ami szintén pozitívum. Igaz, ez a hosszúság egy kicsit csalóka, mert igazándiból nem a játék hosszabb, csak a harcok teljesítése kicsit több időt vesz igénybe, amikor az ember először próbálkozik.

Mindent összevetve nagyon sajnálom ezt az alkotást, mert látszik, hogy a fejlesztők sok munkát és energiát fektettek bele. Csak hát a próbálkozásaik szinte mind rosszul sültek el. Ha csináltak volna egy rendes grafikus motort, egy jobb történetet, és még kijavítottak volna néhány hibát, akkor ez egy egész jó B-kategóriás játék lehetett volna. Így viszont, még ha nem is egy alapjaiban véve elrontott programról van szó, amit messzire el kéne kerülni, de csak azoknak tudom ajánlani, akik szeretik a kihívásokat, vagy nincs mivel játszaniuk ezen kívül. Ami pedig a játék sorsát illeti: mint már említettem az első rész teljesen a feledés homályába merült, és valószínűleg (néhány embert kivéve) ez a jövő vár erre a Gooka-ra is. A játék végigjátszása: Gooka: The Mystery of Janatris végigjátszás

Pozitívumok: Néhány jó ötlet, vannak mellékküldetések

Negatívumok: Borzalmas grafika, gyenge történet, két stílus rossz keresztezése