Régen írtam, berozsdálltam. Mégis remélem, hogy közös barangolásunk a Jáde Birodalomban különleges élmény lesz számodra!

Mindig is szerettem a verekedős játékokat. A többi stílus is fel tud mutatni jeles képviselőket, hiszen indiánként nyomulni egy idegen űrhajón, megalapítani és felvirágoztatni a sumér birodalmat vagy megmenteni a Galaxist Darth Malaktól remek dolog. Mégis, úgy vélem, nincsen annál üdítőbb játékélmény, mint amikor az ellenünk törő poligonkrapekkel feltöröljük a textúrát. Persze mi, PC-sek nem igazán voltunk eddig elárasztva jó verekedős anyagokkal, hiszen a Mortal Kombat trilogy óta jóformán csak a Guilty Gear sorozatot kaptuk meg élvezhető minőségben. Furcsa módon a maximálisan szerepjátékokra szakosodott BioWare döntött úgy, hogy ideje pótolni a mulasztást, így jó hírem van azok számára, akik Mortal Kombatok, Tekkenek és Dead or Allive-ok után fanyalognak: a Jade Empire, mint verekedős játék, nem ér egyiknek a nyomába sem, komplexitása és különlegessége azonban mégis képes felébreszteni a bennünk szunnyadó Bruszlit, vagy Lindát.

Persze a BioWare fejlesztését tekinthetjük jó ütemű üzletpolitikai húzásnak is, lévén a megbízó MicroSoft a keleti kultúrák XBOX-ra ültetésével kívánta (elsősorban) Japán pozícióit erősíteni, mielőtt végleg alulmaradna a Sony konzolja ellen vívott harcban. Persze akkor még ők sem tudták, amit a Nintendo felismert: elWiiselhetőbb az élet, ha olyan játékgépünk van, amit egy megfelelően hype-olt kontrollerrel használhatunk. Nos, örömmel jelenthetem, hogy a Jade Empire a hagyományos egér + billentyűzet beviteli eszközökkel is remekül játszható, nem kell távirányítókkal hadonászva Wiisítoznunk (ígérem, nem sütöm el többet ezt az egyre elWiiselhetetlenebbWii-s poént).

Wiisszatérve a Jade Empire-re, mely mint a cím alapján kiderült, a cikkünk tárgyát képezi, meg kell említenünk, hogy a játék a Knights of the Old Republic által szélesre taposott ösvényen halad tovább. Ez igaz mind a grafikai megvalósítás módjára (harmadik személyű akciójátékra hajazó „nézdahátam TPS”), a kezelőfelületre és a játékmenetre is. Akik tehát játszottak a szóban forgó csodák valamelyik részével, azok pillanatok alatt otthon fogják érezni magukat a Jáde Birodalom kies világában. Ezért nem is akarom különösebben taglalni a játék felépítését. (Ha a KotOR-t nem ismered, menj el és vedd meg, kezdd azzal. A Knights of the Old Republic ugyanis jobb, mint a Jade Empire. Ha végeztél a Star Wars gyöngyszemmel, gyere vissza és olvass tovább).

A történet karakterválasztással kezdődik. Dicséretes mennyiségű és minőségű fazon közül választhatjuk ki a nekünk megfelelőt a szende kiscsajtól a kockahasú kirakatbábuig. Ennek a választásnak a történetre mindössze annyi kihatása lesz, hogy a nemtől függően más-más karakterek között nő meg a románc kialakulásának valószínűsége.

A játékmenet szinte szemernyit sem változott a két Star Wars játék óta. Általában fel kell fedeznünk egy területet, számos NPC-vel kerülünk kapcsolatba, akikkel beszélgetve körvonalazódik a történet, új küldetéseket kapunk, amelyek egy része opcionális, míg más része a fő sztoriszál szerves részét képezi. Válaszainktól és cselekedeteinktől függően alakul a jellemünk és megítélésünk, s ennek alapján indulunk el a Zárt, vagy a Nyitott Ököl útján. Párhuzamot vonhatunk ebben az Erő sötét és világos oldala között, hiszen a Nyitott Ököl követői itt is nemes és önzetlen tetteikről híresek, míg a Zárt Ököl képviselőinek útját általában furcsán megbicsaklott fejű holttestek szegélyezik. A lehetőségek nagy száma jelentősen növeli az újrajátszási együtthatót. Nézzük meg egy példán: látod, amint egy nagyhatalmú nemesúr sanyargatja védtelen földművesét. Hogyan reagálsz? Szánalom ébred benned a paraszt iránt, vagy megvetés? Ki mellé állsz? Lépten-nyomon ilyen és ehhez hasonló, olykor sokkal bonyolultabb és kifinomultabb morális döntéseket kell hoznod.

ugrás a második hasáb elejére

Amikor lehetőségünk adódik elkenni az ellenfél száját, a játék harci módba ugrik. Ekkor különféle stílusok közül választhatjuk ki a leghatékonyabbat a győzelem eléréséhez. Vannak elsődleges és támogató stílusok. Érdemes variálni őket egyrészt a nagyobb sebzés elérése érdekében, másrészt azért, mert számos ellenfelünk immunisnak bizonyulhat egyik-másik stílusra (legkönnyebb fokozatban persze nem jelent túl nagy kihívást az adok-kapok, de a nehezebb fokozatokon nem árt a stílusok gondos kitanulmányozása). Három értéket kell megemlítenem, ezek: életerő, chi és fókusz. Értelemszerűen ezek értéke nem állandó, szintlépéskor növelhetjük, esetleg valamilyen varázstárggyal is emelhetünk az erejükön. Az életerőnk fogy, ha bemosnak nekünk egyet, esetleg ránk robban egy csapda. Fókuszt vesztünk csapdaelkerüléskor, vagy fegyveres harcnál, a chi pedig a varázslatokhoz kell, de ebből tudjuk feltölteni az életerőnket is. Fontos, hogy legtöbb segítőtársunknak van egy támogató lehetősége, melynek segítségéven képesek a chi-nket visszatölteni. Ezek a hozzánk csapódó figurák egyébként rendkívül érdekesek, nekem különösen tetszett a szerencsétlen pék (szerettem volna megismerni a feleségét!).

A játék érdekes részét képezik a mini küldetések, melyek az 1942 menetét elevenítik fel a veterán játékosok előtt. Felülnézetből irányítva repülőnket szimpla arcade shoot em’ up üzemmódba kapcsolunk ilyenkor. Nagyot koppant az állam, amikor először megláttam, bár idővel bele lehet unni.

Néhány szó a körítésről. A BioWare nagyszerűen nyúlt a XBOX programhoz, a portolás után lelkiismeretesen cserélgette a textúrákat és némi extra is belefért. Ezek: a kibővített sztorimód, az új nehézségi fok és a konzolon nem ismert harci stílusok. Mindezekkel a legendás fejlesztőcsapat sikeresen éri el, hogy ne utolsó szemétnek érezzem magam, amiért nem konzolon játszom (ahogyan az igénytelen portok esetében fordul elő néha). Az ár-érték arány igen magas, a szinkront népszerű színészekkel készítették, a zenék nagyszerűek, s bár a grafika a játék gyenge pontja, az összhatás mégis nagyszerű. Hogyne lenne az, ha a „gyenge pont” így is csak annyit jelent, hogy a játék kinézete körülbelül 2005-ös TOP-színvonalon mozog. Az meg ugye nem volt olyan rég. A víz és a karakterek kidolgozása egyébként külön piros pontot érdemel.

Mindent összevetve, osztva, szorozva, kivonva és integrálva azt kell mondjam, megérte várni a Jade Empire magyar verziójára. A hibákra már készül a patch, a készséges CD Projekt pedig olyan módon szervírozza a cuccot, amire csak elismerően bólint az ember. Így kellene 2007-ben minden boltba kerülő játékot kiadni, nem pedig bedobálva a DVD-tokba néhány papírtokos lemezt meg egy fecnit a telepítéssel, ahogyan egyes kiadók a classic, vagy éppen új játékaikat szervírozzák. Ez a kiadás egyszerűen igényes és csak remélni tudom, hogy a kiadó tartani fogja ezt a minőséget (a Fable és a Rise of Legends esetében is megmutatták, hogy fontos nekik az ügyfél, le a kalappal).

Mit mondhatnék még? A Jade Empire megéri az árát. Előre hát Bruszlik és Lindák, vessétek bele magatokat ti is a pofonok és intrikák csodálatos világába!

Domo arigato gozaimashita, BioWare!

Pozitívumok: Knights of the Old Republic utánérzés, nagyszerű magyar kiadás szép tokban és jó minőségű kézikönyvvel

Negatívumok: Kicsit poros grafika, unalmas minijátékok, bugok a fordításban