Mivel hamarosan elkészül a 2005-ös NFL, éppen aktuálisnak tartottuk, hogy írjunk egy kisebb kedvcsinálót a 2004-es változat alapján. Egyedi módon most nem is annyira játékelemzést, mint inkább sportismertetőt olvashattok, avagy mire is jó az a furcsa tojáslabda.

Ez a játék már nem mai csirke, mivel hamarosan jön az új rész. Azonban tökéletesnek találtam arra, hogy rajta keresztül elkalauzoljam a kedves olvasót egy másik kontinensre, egy másik világba, a mai gladiátorok közé. Ezt az írást nem annyira elemzésnek, inkább amolyan kedvcsinálónak szánom, ismerjük meg végre miért is dobálóznak odaát tojással az emberkék...

Kezdjük talán a szabályokkal, hogy közérthető legyen a játék lényege! Az amerikai fociban 11 ember alkot egy csapatot. A cél, hogy a tojás alakú lasztit eljuttassák a pálya két végén található gólvonalon túlra (touchdown). A játék kirúgással kezdődik (kickoff), a védekező csapat előrebikázza a bőrt, minél messzebbre, hogy az ellenfélnek több utat kelljen majd megtenni a vonalukig. A támadó csapatnak 4 lehetősége van (down), hogy minimum 10 yardot haladjon előre, ha nem sikerül, az ellenfél támadhat. Ha sikerül (first down), akkor ismét 4 lehetőséget kap az újabb 10 yardos előrehaladásra. A támadásokat passzal vagy rohanásokkal lehet kivitelezni.

A kulcsjátékos az irányító QB (quarterback) aki minden akciót indít, passzol, vagy saját maga indul előre egy sprintel. Vannak továbbá a csapatban védőjátékosok, akik fedezik az irányítót a kezdések után, hogy legyen elég ideje véghezvinni a támadást. Ha nem elég szemfülesek, akkor rárohannak az emberünkre, leterítik és csúnya yardokat veszíthetünk. Vannak még az elkapók (reciever) akik iszonyat hosszú passzokat képesek futtában elkapni és tekerni vele a gólvonal felé. Rajtuk kívül még 1-2 speciális emberünk van, akik a pontrúgásokat és egyéb kirúgásokat hajtják végre. Általában 30-40 yardot simán átlőnek a lasztival, s ez jól jön amikor úgy akarunk pontot szerezni, hogy mezőnyből berúgjuk az U alakú kapun át tojást. Ha sikerül a gólvonalon túlra jutni a labdával az 6 pontot ér. Utána következik egy jutalomrúgás amit szinte lehetetlen kihagyni, ennek megfelelően 1 pontot kapunk, ha sikerül. De ha nagyon kiélezett a helyzet és elég nagy a bátorságunk, megpróbálkozhatunk rúgás helyett egy újabb touchdown-nal, ami így 2 pontot fog érni. Ha úgy látjuk, hogy nem tudjuk majd befejezni a támadást, mert pl. közeleg a félidő, jöhet a mezőnyrúgás, amiről az előbb beszéltem. Ez 3 pontot ér. Ha a támadásunkat a saját gólvonalunkhoz közel indítjuk, vigyázzunk, ugyanis ha sikerül az ellennek visszaverekedni minket a saját vonalunkon túlra, akkor 2 pont üti a markukat (öngól)! A passz akkor érvényes, ha a reciever elkapta a labdát és miután földrezúzták, nála marad a bogyó, azaz nem ejti ki a kezéből. Ha kiejti, akkor ugyanonnan kezdünk, és elbuktunk egyet a négy lehetőségből. Labdát tehát úgy szerezhetünk, ha egy játékos kiejti azt és akkor jöhet a "kicsi a rakás", aki előbb éri el, azé a támadás (ez nem sokszor fordul elő). Úgy is szerezhetünk még labdát, hogy a passzot egyszerűen előbb leszedjük a levegőből, mint az elkapó (interception). Ekkor a szerzett labdával azonnal rohanhatunk a gólvonal felé (ez sem gyakori ha elég ügyesen passzolunk). A harmadik lehetőségünk, ha egyszerűen mindegyik támadásukat visszaverjük, ezáltal nem jutnak előre 10 yardot. Ez a legesélyesebb módszerünk. Ha 3-szor már megpróbáltak előrejutni, de nincs meg a 10 yard, a negyedikre szinte minden esetben előrerúgják a labdát, hogy aztán minél hátrábbról jöhessünk. Ez egy általánosan bevett szokás. Azonban ha nagyon kevés van már hátra, pl. 1 yard, akkor ettől eltérhetünk, csak ekkor vigyázzunk, hogy sikerüljön a támadás, mert ha nem, az ellenfél innen támadhat. Ha esetleg már nagyon közel vagyunk a kapuhoz, érdemes egy 3 pontos mezőnyrúgást megkockáztatni.

A pálya 100 yard hosszú és yardonként be van osztva, illetve 10 yardonként számmal kiírva segítik a csapatokat és a nézőket, hogy a játékot jól lehessen nyomon követni. A számozás a két gólvonaltól indul (10,20,30,40) és a középvonal az 50 yard. A pálya szélessége 53 yard. A játékidő 4-szer 15 perc. A második és a negyedik negyedek elején onnan folytatódik a játék, ahol abbamaradt az előző játékrészben, a félidő után azonban kirúgással indul a játék. Nem árt tehát a második és negyedik negyed végét hasznosan eltölteni, pontot szerezni vagy éppen erőn felül védekezni.

Elsőre talán kicsit kuszának tűnhet a dolog, de nem kell félni, minden világos és egyértelmű lesz. Legalábbis sok minden. Először leírom, hogy zajlik egy meccs a játékban. Miután választottunk csapatot, a bírók pénzérme feldobással döntik el, ki kezdi a támadást és ki védekezik. A „recieve”-et választva mi kezdhetünk támadni. Ekkor az ellenfél kezdőrúgását követően, mi elkapjuk a lasztit valahol a saját vonalunk közelében, és sprintelünk előre vele, mint az eszeveszett. Eközben a másik csapat is rohan felénk, hogy a lehető leghamarabb leterítsen, ergo minél hátrábbról induljon az első akciónk. Valahol a térfelünk 20 yardos vonala közelében meg is érkeznek és elkapják a grabancunkat, feltéve, ha nem vagyunk elég ügyesek, és nem tudunk elrohanni vele egészen a gólvonalukig. Ez nagyon ritka, 100-ból egyszer, ha sikerül. Ha mégis, akkor 6 pontot kapunk a touchdown-ért, és jöhet a jutalomrúgás 1 pontért. Eztán mi rúgjuk ki a labdát az előző módon. Persze, ne legyünk ilyen telhetetlenek, a 30-40 yardos vonalig elszaladni már nagyon jónak mondható!

Miután leszedtek minket a lasztival, választanunk kell egy támadó taktikát. Ez egy nagyon fontos része az egész sportnak, ugyanis ezek a taktikák emelik mennyekbe az edzőket és az istenek közé a játékosokat. Ezek nélkül csak összevissza rohangálás lenne minden, mint ahogy annak is tűnik az avatatlan szemeknek, ám mi most bepillantást nyerünk ebbe a taktikai harcba. Először tehát kapunk egy képernyőt, amin támadó formációt kell választani. Ezen láthatjuk az embereinket, ahogy sorba rendeződve állnak. A különböző formációk különböző passzolási és rohanási trükköket takarnak ezért érdemes mindet kipróbálni és gyakorolni. Miután kiválasztottuk a szimpatikus felállást, 3 kis képernyőt látunk, rajta a támadósorral és nyilakkal. A nyilaknál egy-egy betű van. Ők az elkapók, nekik fog menni a laszti, ha az irányítónkkal az adott betűt nyomjuk meg. A nyilak azt jelzik merre fognak futni. A 3 képernyőn 3 különböző ilyen stratégia van (billentyűzet fel-le kurzoraival újabb és újabb 3 taktikát kérhetünk). Válasszuk ki az egyiket, csak vigyázzunk, mert a választásra bizonyos időnk van, ha átlépjük, büntetést kapunk (általában pár yardal hátrább kerülünk). Ekkor kezdődhet az akció. A bal felső sarokban láthatjuk, hogy ez hányadik próbálkozás (down), és hogy hány yard kell még a 10-ből. (Például, ha ez az első próba és 10 yard kell, ez lesz kiírva: 1 and 10.) Az elérendő területet egy sárga vonal jelzi a játékban, ez nagy segítség. A jobb alsó sarokban számol vissza egy kis óra, azt jelenti, hány másodpercünk van még, hogy elkezdjük a támadást. Erre is érdemes figyelni, mert ezért is bünti jár.

ugrás a második hasáb elejére

A kamera alapból mindig a támadó csapatot mutatja hátulról. Miután kellően nagy a feszültség, a „D” gombbal indítjuk a támadást, ekkor az irányítónk megkapja a labdát az első támadósortól. Ez a pár pillanat a döntő, ezen áll vagy bukik minden támadás, az elkapók elindultak az előbb kiválasztott taktika szerint, felettük a betű, amit megnyomva passzolunk nekik. Az F, D, S, W recieverek tehát elrajtoltak, mi pedig kezünkben a bogyóval pásztázzuk a terepet, melyikük van jobb helyzetben. Vagy ha már a taktikában kinéztük a megfelelő recievert, akkor figyeljük az ő futását, mikor lesz szabadon. Közben nagyon ügyeljünk, mert csak pár másodpercünk van, amíg a támadó sorunk tartani tudja a védőket, aztán ránk rohannak, és ha nem passzolunk időben, leterítenek (ajánlom figyelmetekbe a vizesnyolcas című filmet, Adam Sandler ezzel a lerohanással lesz nagymenő). Ha sikerült passzolni és az elkapónk megfogja, Forest Gump módjára szaladhat vele, ameddig csak tud. Ha sikerül a sárga vonalon túlra érnie, akkor onnan indul a támadás, ahol majd leterítik, és ismét kapunk 4 próbálkozást a következő 10 yardra. Ha nem ér el addig, akkor jöhet a második próbálkozás (2nd down) és annyival kevesebb yardot kell elérni amennyit sikerült begyűjtenie. Ha nem tudta elkapni, újból indul a támadás ugyanonnan, a második próbálkozással (2nd down). Ha a taktikában egy fehér nyilat látunk, az azt jelenti, hogy az irányító átadja a labdát (ezt az átadást automatikusan megteszi), és nekünk kell rohanni az emberkével keresztül-kasul a mezőnyön. A fehér nyíl jelzi, hogy merre célszerű majd rohanni, ugyanis oda kapunk egy elzárást, hogy a védők ne férjenek hozzánk. Általában ezeket valami spéci sprinterrel tesszük, akiket egy szellő is levesz a lábáról, ezért ha lehet, kerüljünk mindenféle ütközést. Ezeknek a támadásoknak a variációiból kell minél több pontot gyűjteni, hogy a végén a mi csapatunk hagyja el győztesen a pályát. Lényegében ennyi, amit első blikkre tudni érdemes, ezzel már olyan szintre hoztuk magunkat, hogy élvezetes meccseket nyomhatunk, vagy akár készíthetünk saját csapatot, saját játékosokkal, akiket a legapróbb részletekig kidolgozhatunk, még az izmaikat is külön-külön!

A játék irányításáról szinte felesleges beszélnem, a practice és a minicamp módokban eleget gyakorolhatjuk a figurációkat és a védekezést is, részletesen szánkba lesz rágva, melyik gombbal mit kell csinálni. Azt megsúgom, hogy rengeteg mozdulat közül válogathatunk mind védő, mind támadójátékosként, ám ezek kivitelezése nagyon könnyű, ami a játék nagy előnye. A grafikára sem lesz panasz, a játékosok sisakja akár a tükör. Ahogy megcsillannak rajta a reflektorok fényei, miközben elkapnak egy 40 yardos passzt, az valami káprázatos. A mozdulatsorokat természetesen a Motion Capture technológia vitte monitorra, mint az összes többi EA csapatsportban. Remélem, senkinek sem kell ecsetelnem, mennyire jól összehozzák ezt minden játékukban. A zenéről olyan arcok gondoskodtak, mint a Blink182, Outkast, Alien Ant Farm, Bone Crusher, hogy csak a nagyobbakat említsem. Természetesen kötelező egy 5.1-es hangrendszerrel tomboltatni a menüben a muzsikát, majd a meccsek közben max kakaóval hallgatni a tömeg éljenzését, és ahogy ütköznek a sisakok, ropognak a csontok! Amit a játék hátrányára írok, hogy a játékosok ütközése néha nem a legjobb, és nagyon ritkán akad a gameplay, de nem a grafikai részletesség, vagy a felbontás miatt. Igaz, ezek a kis bakik tökéletesen ellapulnak ebben a nagyszerű játékban, mondhatnám hogy észrevehetetlenek, csak ha nagyon bele akarunk kötni valamibe, akkor jöhetnek számításba. Ennél nagyobb hangulatot azt hiszem nem is kell produkálni egy kellemes nyári estére. Aki még nem játszott soha ilyen sportjátékot, mindenképp próbálja ki!

Pozitívumok: Észvesztő hangulat, szép grafika, a legjobb a műfajban

Negatívumok: Kisebb bugok