Pár napja került kezem közé egy érdekes valós idejű stratégiai játék, mely első ránézésre igen komolyan hasonlít a Microsoft Age of Empire sorozatára, ám egy igen érdekes megközelítésben, ötvözve az amerikai telepesek mindennapjaival.

Nem tagadom, mindig jól esik olyan játékokról írni, melyek kevésbé ismertek a hazai piacon, és nem okvetlenül arra törekednek, hogy a kiadó reklámkampányainak köszönhetően a legutolsó számtechbolt kirakatában is a poszterük lógjon. Ezek a programok nem a csapból folynak, csak egyszerűen léteznek, és ezért nem árt, ha a magunkfajta portálok igyekeznek népszerűsíteni őket. Egyrészt azért, mert valamelyest olcsóbbak a megacégek nagyágyúinál, másfelől pedig legalább annyira szórakoztatóak is, még ha nem is a legkorszerűbb technikák fényezésére készültek. Pár napja került kezem közé egy érdekes valós idejű stratégiai játék, mely első ránézésre igen komolyan hasonlít a Microsoft Age of Empire sorozatára, ám egy igen érdekes megközelítésben, ötvözve az amerikai telepesek mindennapjaival.

A No Man's Land az 1600-as évektől kezdődő időszakot eleveníti fel egészen 1900-ig, a lehető legkülönbözőbb perspektívákban. Teljesen mindegy, hogy a harminc küldetés három kampányát melyik nemzettel toljuk végig, az általunk preferált népcsoport mindvégig a főhősként lesz beállítva, míg a többiek lesznek a csúnya rosszfiúk. Ezáltal sosem lehet olyan érzésünk, hogy épp a gagyik táborát istápoljuk. Összesen három náció szerepel a játékban, a Britek, Spanyolok, no és persze az elmaradhatatlan Indiánok. Természetesen mindhármuk egyedi tulajdonságokkal és specialitásokkal rendelkezik, mind a harcászat, mind az építészet terén. Példának okáért az összes indián jó úszó, de vannak olyan képességek is, melyekben más nemzetek sokkal inkább szakértők. Ez a megoldás nagyban növeli a program újrajátszhatóságát.

Külsőségeit nézve a játék ugyan nem úttörő, de egy picivel többet nyújt az átlagos középosztályú RTS gammák látványvilágánál. Egy igen tetszetős 3D-s megjelenítés próbálja az amerikai hódítók életét a monitorunkra varázsolni, és a végeredmény nem is olyan rossz. :) Szavamra nem rossz! A játék hangjai középszerűek, de a zenéi dicséretesen jóra sikerültek. Magával ragadóak, és igen-igen hangulatosak.

Sajnos a függöny mögött azonban egy kevésbé csili-vili motor hajtja a programot, mely erősen rányomja a bélyegét a stuff játszhatóságára. Az egységek útvonalkereső rutinja meglehetősen butácska, és az MI sem valami fényes. Szinte majdhogynem mindegy, hogy egy adott karakternek milyen viselkedést határozunk meg (védekezés, támadás, várakozás), mikor egyéni életet élve mind megy a saját feje után. Persze nem minden szituációban alakul így a helyzet, hiszen amikor kellene, biztosak lehetünk benne, hogy egyikük sem mozdul sehova, csak szépen kivárják a halált. Akadnak például olyan speciális egységek is, melyek lopakodó képességgel is rendelkeznek, és ha ezt aktiváljuk, akkor bizony megy a lapítás az avarban. :) A bibi csak az, hogy ha az ellenség valami módon mégis észreveszi őket, akkor ahelyett, hogy felpattannának és lőnének, fetrengnek tovább, míg értük jön a kaszás. Na ez volt az a pont, ahol már kínomban elkerülhetetlen volt, hogy lerakjam az arcom az asztalra. Bah! Jó taktika lehet, ha a már hatalmasra duzzadt seregünket ahelyett, hogy irányítani próbálnánk, egyszerűen csak beküldjük az ellenség sorai közé, és csináljanak amit tudnak! Ne avatkozzunk bele, és akkor talán van esély a győzelemre! ;) kész...

ugrás a második hasáb elejére

Követve a manapság oly trendinek számító hős-alapú fejlődésrendszert, a No Man's Land-ben is találkozhatunk úgynevezett hős egységekkel, melyek egy átlagos RPG szisztémához hasonlóan fejleszthetők. Noha ez valamelyest dobja a játékélményt, lehangoló, hogy az adott küldetés végére agyon tápolt kedvencünk nem vihető át az épp soron következő misszióba. Ugyanígy - ha már felépítettük az ehhez szükséges épületeket - különböző extrákkal is elláthatjuk némely egységeinket, ám az újabb pályákra ezek a paraméterek sem vihető át.

Szerencsére a programot többjátékos felülettel is ellátták, így lehetőségünk nyílik mind LAN, mind pedig online módban játszani akár a híres Gamespy Arcade rendszeren keresztül is. Így a fentebb említett butácska MI valamelyest korrigálható, ha épp nem valami gyépés fazon ellen toljuk. ;)

Összességében véve a No Man's Land egy nem túl eredeti valós idejű stratégiai játék, mely kellemes időtöltést nyújthat a stílus kedvelőinek, de az újdonságokat preferáló játékosok nagyot csalódnának benne. Annak ellenére, hogy minket meggyőzött a program, az érdeklődőknek mindenképpen azt ajánlanám, hogy csak akkor vásároljanak No Man's Land-et, ha nincs pénz Age of Mythology-ra, vagy épp fanatikusan rajonganak az RTS gammákért. :) De bárhogy is, egy demo verzió kipróbálása erősen javallott!

Pozitívumok: Kellemes hangulat, klassz zene

Negatívumok: Nem valami egyedi, ósdi grafika