Szaladjunk kicsit vissza az időbe és vessünk pillantást egy játékra, mely megérdemli a figyelmet!

Szerény véleményem szerint a játék teljesen kusza. Pályák sokasága következik egymás után, de miért? A videókból, illetve a küldetésekből egyszerűen nem bírtam rájönni, hogy vajon mi lehet a játék sztorija. Van egy csajunk, aki állandóan elcsatangol mindenféle gonosz bácsik karmai közé, mi utána rohanunk, vállalva több száz ellenséges katona sárba tiprását. De miért? Emellett valami újfajta vírus is kering a szervezetünkben, mely jelenség mikéntjéről szintén nem kaptam értelmes magyarázatot. Lehetséges, hogy hiányos angol tudásom az oka mindennek? Mivel a játékban rengeteg dialógus, illetve hangos monológ játszódik le, feltételezem, hogy igen. De akkor a játszani vágyó Pistikék és Jancsikák, akik életükben most találkoznak először angol beszéddel, hogyan vigyék végig a játékot úgy, hogy annak hangulatából is meríteni tudjanak valamit és ne csak az érződjön át, hogy "itt van, nesztek egy halom pálya, teljesítsétek őket, közben kapjátok az értelmetlen videókat"? Ezen el kéne gondolkozni.

A játék 3 cd-n érkezik, a PC hőskorára (1994-96) jellemző körítéssel. Régen voltak ugyebár a 6 cd-s játékok, melyekből 15 mega volt maga a game, a maradék 4 gigabájt csak a videó, meg a hanganyag volt. Akkor még adtak a tartalomra... Nos, a Pariah némi nosztalgiát ébreszthet az emberben, maga a játék ugyanis kacagva elfért volna egyetlen korongon is, csak mellette még sok-sok videó és zene díszíti a csillogó diszkeket, melyek kellőképpen hosszúak ahhoz, hogy jelentős hatást gyakorolhassanak a játékélmény egészére.

A tartalom egyeseknek csalódást okozhat: összesen 18 egyjátékos, és kb tucatnyi multiplayer térkép közül válogathatunk. A küldetések viszonylag rövidek, mennyiségük is kicsi, ám ennek ellenére mégis van valami, ami miatt a játékidő kitolódik 8-10 órára: A játék eszméletlenül nehéz. Szokásos módon az easy fokozaton álltam neki (nem vagyok láma, csak nem szeretek sokszor meghalni), és megszoktam, hogy a játékok 95%-ában nem halálozom el a küldetések folyamán. Nos a Pariah a maradék 5% közé tartozik... Gyakran láttam viszont a load game képernyőjét, egy pályán akár többször is. Nem egyszer az elmebaj is kerülgetett, amikor egy nagy nehezen teljesített résznek még egyszer neki kellett veselkednem, a szánalmas autosave-rendszer miatt.

Egy misszió teljesítése kb. 20-25 percig tart, ez idő alatt átlag kétszer menti el a küldetést a program. Csak autosave létezik, saját magunk nem tudunk állást menteni. És bizony gyakran előfordul, hogy egy kisebb baklövésünk miatt 10 percet vagyunk kénytelenek visszamenni a cselekményben, és újból kijátszani a már unalomig ismert részeket.

A már megnyert pályákra bármikor visszamehetünk, ha úgy érezzük, jobban is sikerülhetett volna az adott küldetés. Érdemes az egyszeri végigjátszás után újból nekiveselkedni a játéknak, és bejárni minden egyes apró zeg-zugot, mert igen értékes fegyverupdate-modulokkal lehetünk gazdagabbak az eldugott helyeken. Ezeket ajánlatos felvenni és használni is, ugyanis segítségükkel fejleszthetjük tovább kopott csúzlijainkat. Így gyilkoló eszközeink egyre pusztítóbbak lesznek. A fegyverek száma elég alacsony (összesen 7 ölő szerszámot, illetve egy gyógyító ketyerét szerezhetünk meg), de a fejlesztéseknek hála mégsem hiányzik az embernek egy tucatnyi darabból álló választék.

Visszatérve a küldetésekre: van még egy dolog, ami miatt iszonyat nagy rajtuk a kihívás: amíg nem teljesítettük egy adott területen a feladatunkat, végtelen sorokban özönlenek az ellenfelek. Ez azt jelenti, hogy még a zárt szobákban is addig támadnak végeláthatatlan hullámokban, amíg mondjuk ki nem nyitjuk a következő ajtót vagy fel nem robbantunk valamit. Ez bizony ciki. A hab a tortán a teljesen elrontott irányítás, az egér a játékban furcsán reagál a mozdulatainkra, nem tudunk például egyszerre 180 fokos szögben fordulni, ami kellemetlen, ha pont mögöttünk van az ellenfél, és célozni is nagyon nehéz közelharc esetén. A látószög is kicsi (Az általánosan elfogadott 120 fokhoz képest itt 90 fok szélességre van korlátozva a látóterünk), aminek köszönhetően sokan panaszkodnak rosszullétre.

ugrás a második hasáb elejére

A Pariah az Unreal2 örökségeire épül, azaz felhasználja annak grafikus engine-jét, sőt az Unreal 2-es pályákból is merít ötleteket. Valahogy nem tetszett, hogy eltűntek a valóban óriási nyílt terek, helyüket nagyon tágas, ám minden esetben fallal vagy hegyoldallal körbevett udvarok vették át. A térképek viszont igen részletesek, ez főleg a belső helyeken figyelhető meg. Megkockáztatom, semmiben sem maradnak le a DOOM3 híres-neves UAC-bázisi helyszíneitől.

A csúcspont viszont a vezethető járművek. Tudunk kis hover bike-ot (spear), egy bazinagy, tankhoz hasonló, ágyúval felszerelt páncélos autót, valamint futurisztikus dzsipet is vezetni. Valahogy ez a megoldás is tobzódik a bugokban: ha viszonylag kis sebességgel rohanunk neki mondjuk egy puskás őrnek, az nem sebesül meg, hanem toljuk magunk előtt! Természetesen multiplayerben is megtalálhatók ezek a járgányok, ahol viszont már óriási plusszal dobják meg az élményt!

Az Unreal engine-t már kívülről megismerem, ugyanis az UT2004-en kívül eddig minden Unreal2 motoros játékkal akadt némi bajom. Ilyen volt a Combat: Task force-nál a hangok ideiglenes eltűnése, az Unreal Tournamentben a videókártya-problémák, vagy a Shadow ops-ban a fagyások. A Pariah sem szakítja meg ezt a remek hagyományt, eme játék esetében videóakadásokról, illetve váratlan kilépésekről tudok beszámolni. Vigyázzunk arra, mit csinálunk: a játék rendkívül instabil. Egyetlen gombot félrenyomunk, és már ugrálnak elő a hibaüzenetek ezerrel.

Egyjátékos módban tehát sajnos csak közepesen teljesít a Pariah, köszönhetően a kevés küldetésnek, a kusza történetnek, a videóakadásoknak, a gyenge irányításnak, valamint az idegölően gyenge mentési rendszernek. Egyébként úgy vettem észre, a játék a vége felé egyre könnyebb lesz. A tizenhetedik pályán a főellenséget például mindenféle nehézség nélkül győztem le, mivel ha vele egy szinten voltam és leguggoltam, nem tudott eltalálni a lézerágyújával!

Lássuk inkább, milyen meglepetéseket tartogat számunkra a Pariah többjátékos módok terén. Van itt kérem minden! Deathmatch, capture the flag, illetve az UT2004 Onslaught módjához hasonló bázispusztítós módozatok állnak rendelkezésre. A többjátékos térképeket megfelelő minőségűnek éreztem, a deathmatch mapok viszont pöttyet kicsik lettek. Nagyon erőltetett, hogy a multiba is berakták a fegyverek fejlesztésének lehetőségét, pedig a játékosnak marhára nincs ideje a parázs csaták alatt weapon upgrade-ekkel szöszmötölni. Ráadásul vontatottá is teszi a többszereplős játékot. Ezt a lehetőséget nyugodtan kigyomlálhatták volna a multiból a Digital Extremes-ék. Ezen kívül további súlyos hibája a többjátékos módnak, hogy a singléhez hasonlóan kevés a pálya. Egy játékmódhoz 3-5 pálya dukál - ez szinte semmi.

Tán a Digital Extremes-nél is érezhették, hogy a nép sírni fog a még több pályáért, ezért a játékhoz alapból jár az Unreal editor, melyet szinte minden Unreal engine-es játékhoz hozzáadnak. Viszonylag könnyen kezelhető az alkalmazás, ráadásul megvan az az előny, ami a radiant esetén is, hogy ha megtanuljuk az editor használatát, rögtön minden olyan játékhoz tudunk térképeket gyártani, melyeket az Unreal motor hajt! Ezen kívül én nem tartom kizártnak egy mission pack megjelenését sem, bár a játék története elvileg lezárult, mivel a főhős a végén nem a jutalmát (a csajt) nyeri el, hanem a hősi halált. De nem bánnám, ha a későbbiekben tudnánk nyomulni a lánykával is... ő tudomásom szerint nem pusztult meg.

Tehát summa-summarum, ez a játék bármennyire is érdekes és valóban egyedi ötletekkel felvértezett, túl hamar került kiadásra. Minősége valahol a budget, és a teljes árú alkotások között helyezkedik el. Nem lenne semmi baj, ha lett volna elég szorgalom a készítőkben kétszer ennyi pályát kreálni, amennyit illene... ez viszont nem történt meg. A rövid játékból és a sok szépséghibából is kitűnik, ez a játék befejezetlenül került a polcokra. Így bármennyire szeretném, nem érdemelhet 5-ös érdemjegyet, sok kiváló tulajdonsága ellenére is csak erős négyest kaphat. Ennek ellenére bátran fussunk neki a játéknak, mert mindvégig izgalmas, és rengeteg nagy kihívást biztosító játékhoz lehet szerencséje - tehát minden adott egy király játszmához.

Pozitívumok: A taktikai és a hentelős játékokat kedvelőknek is egyaránt remek szórakozást nyújt, kiemelkedő audio-vizuális hatások, taktikai játékhoz képest rendkívül könnyű kezelés, ám a kihívás mégis nagy, remek multiplayer módozatok

Negatívumok: Kevés küldetés, az új bevetések néhol túlontúl nehézre sikeredtek, Nem túl gyakori autosave, manuális mentési lehetőség hiánya, hanghibák a menüben, az átvezetőket nem lehet átugorni