Az előzetes screenshotok, videók, valamint egyéb, a vágyakozástól kocsányon lógó szemű felhasználók idegein még egyet csavaró apróságok már mutatták: ismét valami nagy van születőben. Most, hogy végre elkészült, nézzük mit takar a hangzatos név!

Az idei év közepe-vége a "Sokat Váratott Magára, De Végre Kész" alcímmel megjelenő játékok időszaka lett, gondoljunk csak a Doom 3-ra, vagy a Half-Life 2-re. Az utóbbi ugyan még nem, jelenlegi páciensünk azonban már hozzáférhető a nagyközönség számára is és valószínűleg majdnem ugyanakkora elvárásoknak kell megfelelnie - igaz, más a "sportág". Az előzetes képek, videók, valamint egyéb, a vágyakozástól kocsányon lógó szemű felhasználók idegein még egyet csavaró apróságok már mutatták: ismét valami nagy van születőben. Töredelmesen bevallom: nem minden előítélet nélkül ültem neki a boncolgatásnak, de kijelenthetem: fenomenális.

Jópár változás történt az előző rész(ek)hez képest, kalandozzunk is mindjárt a beállítások közé, hamár úgyis mindig ezzel kezdünk. :-) A képi megjelenítés konfigurálása immár sokkal inkább felhasználóbaráttá vált, nemcsak a felbontást variálhatjuk, de az egyszerűség kedvéért egy legördülő menüből választhatunk sebesség/teljesítmény/egyensúly-orientált beállításokat. Tapasztaltabb/merészebb felhasználóként kibővíthetjük a menüt a Show advanced options bejelölésével, ekkor jóval több finomhangolási lehetőségünk van az élsimítástól kezdve a tükröződés ki-bekapcsolásáig. A jobb alsó sarokban megbúvó autofelismerés segítségünkre lehet, ha nem tudjuk, mit merre kellene állítani (véleményem szerint talán egy picit alábecsüli a masinánk teljesítményét). A következő számottevő változás az irányításnál fogad minket, ahol immár négy részre bontva (kamera, csata, stratégiai térkép és vegyes), listaszerűen tálalják elénk a gombócokat. Gyárilag kétféle beállítást tartalmaz, illetve elmenthetjük az általunk legjobbnak vélt konfigot. A többi menüpont azt hiszem értelemszerű, a zenebona és a kamera-beállítások nem igényelnek különösebb gondoskodást.

"Fogjunk is hozzá a birodalomépítésnek, hamár ennyit kellett várni rá" - gondolhatná az egyszeri gamer. A készítők úgy tűnik, nem preferálják ezt a gyere-cipó-hamm-bekaplak stílust, kénytelenek vagyunk hát egy ún. bevezetőn átesni (Hö? Értek én hozzá, *****! :-)). A végletekig "segítőkész" megoldás (hirtelen bizonyos nyílászárók ugrottak be) ne szegje kedvünket, ajánlom végignyomni a kénytelen-kelletlen tutorialt. A nagy mellény hamar lekerülhet rólunk, meglátva a 3D stratégiai térképet. A szájunk még tátva, ám hogy ez ne maradjon így, máris jön az újabb picipuha-fíling: a bal felső sarokban beúszott egy kis keretben ülő hölgyemény és közölte velem, hogy ő lesz a segítségemre. Reflexből kerestem egy "A Rome: Total War használatának megkezdése" feliratú gombot - szerencsére nem volt :-) (amit viszont meg lehet tenni: rátenyerelni az Esc-re, ilyenkor a bevezetőt letudtuk, végre indíthatunk hadjáratot). Ez a kéretlen segéd viszont még a használhatósági határon belül van, végighallgattam becsülettel, kezdőknek ajánlom feltétlenül, bár a későbbiekben is lesz lehetőségünk előcsalni (megnyugtatásul: eltüntetni is). Mindjárt egy kis csatába kalauzol bennünket automatikusan, hogy ízelítőt nyerjünk abból is. Itt már egy marcona férfiú lesz a hadsegéd, aki bevezet a csaták világába. Mindketten kicsit bő lére eresztik a mondandót, de túl lehet élni. Végigjátszva/kilépve indítsunk hát egy új hadjáratot!

Három nagy római család közül választhatunk, Itália különböző tájairól kiindulva kell meghódítanunk az ismert világot i.e. 270-től kezdve. A cél mindnyájuknak ugyanaz: hódíts meg ötven provinciát, köztük Rómát (le a köztársasággal, éljen a diktatúra! :-)). Persze addig még sok víz lefolyik a Danubiuson (semmi reklám), legyen rózsatermő fajta türelmünk, ne kezdjük mindjárt polgárháborúval a játékot (mert csúnya végünk lesz). A játékmenet is változásokon ment keresztül, immár nem tartományból tartományba vándorlunk a seregekkel, hanem katonától és tereptől függően haladhatunk előre. Az egy körben elérhető távolságot egy zöld "amőba" jelzi, illetve egy zöld nyíl, merre megy a seregünk (hasznos tanácsok: kattintással/Space-szel minden stratégiai térképen végbemenő animáció felgyorsítható, a Backspace lenyomására a figura megáll, pl. ha rossz helyre küldjük és meggondoltuk magunkat). A lovasok többet, a gyalogosok kevesebbet léphetnek egy kör alatt. Vegyes seregek esetén természetesen a leglassabb egység határozza meg a távot, persze a gyorsabbaknak ezután is megmarad a lehetőségük továbblépni, hátrahagyva a többieket. Nagyszerű újítás továbbá, hogy a terep nemcsak a lépéstávot határozza meg, hanem bizony azt is, merre közlekedhetünk! Jó példák rá az Alpok hágói: mindössze négy helyen járható át a hegység (ami ideális a védekezéshez).

A folyók is természetes akadályt jelentenek, gázlókon, később hidakon lehet átjutni, ami megint meghatározó hadviselési szempontból. Az erdőségek néhol áthatolhatatlanok, ahol járhatók, ott megállva a csapattal elrejtőzhetünk, lecsapva a belénk ütköző gyanútlan ellenségre. Utóbbi trükköt a gép is használja, nem kis megelégedésünkre. :-( Ha egy kör távolságon kívül esik a cél, melyet kijelöltünk csapatunknak, az utat jelző nyíl többszínűre vált, így jól követhető, hány kör alatt (és főleg: merre!) fogja elérni azt. Nem lehet túl nagy távokat megadni, főleg nem felfedezetlen területeken. Természetesen a különböző kémekre, bérgyilkosokra és diplomatákra szintúgy érvényesek ezek szabályok. Apropó, majd' elfelejtettem: új szabály: fog of war, azaz ahol nincs egységünk/szövetségesünk, azt a területet jótékony homály fedi. Nem látjuk sem az országhatárokat, sem az ellenfelet, sem a városokat. Bizony-bizony, fel kell fedeznünk magunknak Európát, földrajz/történelemszakosok előnyben. Sajnos nem mindig lehet jól látni, merre halad egy-egy emberünk, némelyik annyira beleolvad a környezetébe, hogy guvadhat a szemünk, mire megtaláljuk. Ez talán egy picit zavaró lehet, nem mindig lehet tudni, ki kivel van. A sok szín főleg a vége felé egész kavalkádba csap át, mintha a Mar-di Gras-n vennénk részt. :-) Kis odafigyeléssel azért el lehet igazodni a káoszban is, jó segítségül szolgál erre az alul elterülő kezelőfelület.

A bal oldali ablakban a minimap foglal helyet, melyet a kis + és - gombócokkal zoomolhatunk, illetve kattintva a kért területre ugrik a kamera. Középen egy infoablak helyezkedik el négy füllel: Army, Town, Agents. Alapból a negyedik üres, ám ha hajóra kattintunk, ott az Army fülből Fleet lesz, a szállított katonák által alkotott Army pedig átkerül az üres helyre. Az infoablakban mindig az aktuális egység képét láthatjuk, seregeknél külön az egyes csapatokat, hajóknál - meglepő - hajókat, ügynököknél arcképet, stb. Városra kattintva az épületek jelennek meg itt, piros átfedéssel, ha sérültek. A jobb alsó sarokban található egy homokóra, mellyel a kör végét jelezhetjük a gép számára, illetve a népünk címere. Ez utóbbi a fontos adatok megjelenítésére szolgál, úgymint információk a család helyzetéről, általános pénzügy, diplomáciai kapcsolatok és szenátus. A Senate fülön megtalálható a vének tanácsának vélekedése a különböző népekről, a kiadott küldetések illetve a népszerűségi index rólunk és a többi családról. A jobb sarokban helyezkedik el további két nagy kör, a felsővel építkezhetünk, az alsóval seregeket toborozhatunk. Mindkettő használható városon kívül is, lehet építeni figyelőtornyot (csak saját területen), illetve tábort. Utóbbi gyakorlatilag egy sima palánk, pár kör ostromot bír csak. Az alsóval toborozhatunk a helyi jóarcok közül, országonként különféle harcosokat (nem olcsó mulatság). Ezek az opciók kizárólag a kiemelt karakterek, családtagok számára elérhetőek (róluk később). Városokban ugyanezen gombok hasonló funkcióval bírnak, a helyben építhető épületek illetve toborozható katonákat jelenítik meg. A városok irányítása kicsit bonyolultabb lett, a katonák termelése a lakosságból történik, a lakosság mennyisége a város "szintjét" határozza meg, a szint pedig a felhúzható épületeket. Elmondva sokkal bonyolultabb, a képek némelyikén feltűnik néhány városbelső, ott minden világosabb. Természetesen helyet kapott a közhangulat is, aminek itt jóval több összetevője van, ergo kicsit bonyolultabb is. Jó hír azonban, hogy a városmenü bal oldalán van néhány apró gomb.

Az elsővel megnézhetjük, mi mi után következik az építési sorrendben, a hölgy arcképe a már jól ismert segítséget hozza elő, véleményezi, mi lenne a következő építendő dolog a városban (szerinte, általában nem szokott egyezni a véleményünk. Vicces, mikor épp nem tudunk már több épületet készíteni az adott szinten, szerinte - nem kéne építeni semmit. Néha a legjobb, ha nem teszünk semmit... Hogy mennyi esze van! :-)). A harmadik, pergamen ikonnal a részletekbe nyerhetünk bepillantást, úgymint közegészség, közhangulat és a pénzügyi helyzet. Apró jelek mutatják az egyes összetevőket, felső sorban a pozitív, alsóban a negatív hatásokat, csoportonként. A halvány jelek a következő kör(ök)ben lesznek aktívak, az épp megszűnőek pedig villogással jelzik ezen változást. A baloldalon alul három további gombot találunk, a felső, nagyító ikonnal körülnézhetünk a városban, megcsodálhatjuk az épületeket, sétálnak a városlakók, mindenki hepi. A hárfával beállíthatjuk, hogy az a város legyen a fővárosunk, ennek boldogsági és pénzügyi vonatkozásai vannak, minél messzebb esik egy település a központtól, annál nagyobb a korrupció és a zendülés esélye. A legalsó a városba ki-és beáramló kereskedelmi termékeket mutatja meg, valamint részletezi a teljes bevételből az egyes iparágak részesedését. Van még pár részlete a városmenünek, fentről lefelé: az éppen kormányzó karakter (családtag), utána a fő jellemzők, adó, hangulat, stb. Alatta a következő szinthez szükséges lakosság, majd egy jelölőnégyzet: Automanage. A szó azt hiszem sokat mond, a gyakorlati haszna az, hogy beállíthatunk különböző szempontok szerinti városgazdálkodást, úgymint kulturális központú, hadigazdaság vagy éppen a város növekedését célzó tevékenykedés.

Ezek gyakorlatilag az adóval és a készülő épületekkel való "játszadozást jelentik", hasznosan jöhet, ha épp nincs a városban kormányzó, esetleg oly nagy a birodalmunk, hogy a mikromenedzselésbe (micsoda szép szó) már belebolondulnánk. Az épületek/egységek ilyenkor szürkék, azonban úgy is lehet saját kézbe venni a dolgok irányítását, ha nincs ott a főnök: ki kell venni a baloldalon található két jelölőnégyzetből a pipákat, és ismét magunk irányíthatjuk a termelést, a város csak az adóval törődik (azt egyedül kormányzó jelenlétében tudjuk változtatni). Az építkezés és a toborzás mellett a Repair és a Retrain kapott még helyet; ezekkel javíthatjuk ki, illetve pótolhatjuk a megsérült épületeket és "megfáradt" csapatokat. Ezek "nem kerülnek" körökbe, egyszerre kijavíthatjuk az összes épületünket és pótolhatjuk a katonákat, elkészülnek a következő körre. Alattuk az aktuális nézetnek megfelelően az építhető dolgok felsorolása, végül a várakozási sorrend. Itt jegyezném meg, minden pergamenen keressük a nagyítót, amely középre hozza az aktuális helyszínt, valamint a jobb felső sarkokban érdemes a kérdőjelre bökni, ha elakadnánk. Ekkor beúszik kis ablakában csinos segédünk, és elcsacsogja, mit is láthatunk épp. Persze angolul, de szerencsére ki is van írva alapból. Újabb megjegyzés a megjegyzésben, hogy a progi elég jól kezeli az ablakváltást, így rákereshetünk kedvenc on/offline szótárunkban a problémás kifejezésre, majd kis töltés után ott folytathatjuk, ahol tartottunk. Ennyit a megjegyzésekről, remélem, mindenki megjegyezte. :-) Minden kör elején üzeneteket fogunk kapni, ha mást nem, az elmúlt kör pénzügyi elemzését, az építési és toborzási összegzéseket, hol mit gyártottunk. Ezen kívül a birodalom eseményeit taglaló (pl. lázadások, járványok), a család életében történt változásokat (felnőtt egy ifjú, új jellemvonások) tartalmazó pegamenek jelennek meg a játéktér bal szélén. Lesz még ezenkívül mellékküldetésünk, amivel a szenátus bíz meg bennünket, blokádot kell alakítani a kikötőkön, elfoglalni városokat, effélék. Ha nem teljesítjük őket, nem jelent túl sokat, csak ne nagyon számítsunk népszerűségre a szenátusban. Térjünk át a központi figurákra: a családtagokra.

ugrás a második hasáb elejére

Ők a mi üdvöskéink, nagyon oda kell figyelni rájuk, de meghálálják a törődést. Családtagunk többféleképpen "termelődik", egyrészt hagyományos módon, egyenes ági leszármazottként beleszületik a családba, beházasodik, adoptálja a családfő, netán katonai érdemei miatt egy szimpla egységünkből családtaggá emelkedik. Továbbá lehet még más népek családtagjait megvesztegetni, de ezt nem sorolnám ide, mivel nem sűrűn lehet ilyesmit tenni. A családfát mindenkor megtekinthetjük a címerre kattintva a kör vége gomb mellett, ahol a bal szélen található szobor jelképezi ezt a lehetőséget. Itt láthatjuk az aktuális vezérünket, beállíthatjuk, ki legyen az ő utódja, valamint az egyéb családtagokat. Felette a grafikonnal mindenféle kimutatásokat nézhetünk meg a népek közötti nagy versenyről, alatta a babérkoszorúval pedig a szenátus azévi tisztségviselőinek listáját láthatjuk. Ide bekerülni nagy megtiszteltetés, éppen ezért fejlődik is a karakter. S ha már itt tartunk: háromféle fő tulajdonsága van egy karakternek: parancsnokság (Command, mennyire ügyes egy csatában), irányítás (Management, város- és országirányításhoz elengedhetetlen a magas érték), illetve tekintély (nem a sörpocak, hanem mekkora tisztelet övezi, Influence). Jónéhány további apró jellemvonás is helyet foglal lejjebb, ezeknek pozitív és/vagy negatív hatásai lehetnek. Ezeket a jellemvonásokat mi is generálhatjuk, pl. ha egy generális az elfoglalt városok lakosait rendre rabszolgasorba kényszeríti, nemsokára megkapja a rabszolga-kereskedő jelzőt, és még sorolhatnám. Jópofa apróság, hogy a kor előrehaladtával karaktereink képe is változik, megszakállasodik, láthatóan megráncosodik, megőszül. Nem nagy dolog, de nagyon tetszett. Figyeljünk oda egyébként, mert egy hatvanéves aggastyánnal nem éri meg átutazni a fél világot egy küzdelemért, lehet, hogy az örök csatamezőkre távozik, mielőtt a célhoz érne... :-) Mint már említettem, ők értenek a városirányításhoz, a legjobb, ha ők vezetik a csapatainkat is. Egy-egy magas rangú tábornok egész hadjáratokat vihet sikerre, ha közel tartjuk őket a küzdelemhez, bátorítja embereinket. No, azért annyira közel nem szabad menni, semmi sincs demoralizálóbb, mint egy menekülő vezér… (Najó, talán az elefántok :-))

Mindenkinek megvan tehát a maga helye a birodalmunkban, a csillagokkal születetteket képezzük hadvezérré, vagyis adjunk alá sereget, és ha mást nem, hajkurássza a rebellis csapatokat, míg eljön az új hódítások ideje. A magas managementtel bíró egyénekkel pedig irányítsunk városokat, hogy minél több adót hajthassanak be. A tekintély jól jöhet, ha kénytelenek vagyunk egy hadvezérrel települést irányítani - ezzel ellensúlyozhatjuk a menedzselési hiányosságait. Általában egy sok csatát látott, kitüntetett hősünknél magas ez az érték. Mint említettem, figyeljünk jól a családtagokra, nehogy bármiféle merényletnek essenek áldozatul. Szerencsére lehet kémeket/orgyilkosokat vezényelni a csapatokhoz, melyek külön helyet nem foglalnak (az Agents fülön találhatók), de igyekeznek vigyázni rájuk. Lassan elérünk a csatákhoz, ám előtte még jussunk el odáig. A városban kijelöljük, mely egységeket vinnénk magunkkal, ezt egyszerűen az infoablakban a kis képekre kattintva érhetjük el (Shiftet nyomjunk a tól-ig kijelöléshez, Ctrl-t az egyesével kiválasztáshoz, illetve Ctrl+A-t minden kijelöléséhez). Ha megvan a kiválasztás, megjelenik a zöld "amőba", indulás a térképen. Ellenséges csapat közvetlen környezetében nem tudunk elhaladni, ezért ne haladjunk túl hosszú léptekkel idegen területen. Ha "belefutunk"; egy másik seregbe, az összes további mozgási lehetőségünk megszűnik arra a körre (hacsaknem legyőzzük a másikat, ekkor folytathatjuk az utunkat). Nagyon nem jó beleszaladni egy előkészített csapdába, ekkor ugyanis nem állíthatjuk fel a hadrendet, egyetlen hosszú libasorban vonulnak csapataink. Ügyeljünk hát a fás területeken.

Ha eljutottunk egy idegen sereghez, felmérhetjük annak ismert erejét, a nem ismert információkat kérdőjelek helyettesítik. Érdemes, sőt, szinte kötelező tehát egy kémet előreküldeni a sereg vonulási útján, hogy felderítsen. Ha megvan az ellenfél, kezdődhet a csata, melyet közvetlen mellé lépve indíthatunk el. Néha - főleg ha folyton elmenekül az ellenfél - jó pár körön át megy a hajsza, mielőtt elkezdődik a valódi hirig. Tegyük fel, hogy minden összejön, az ellen sem fut világnak. Ekkor egy 3x3-as négyzet jelenik meg a csatázók körül, ahová bekerül minden sereg, ez lesz a csatamező. Ezen négyzet középpontja mindig az a sereg, amit megtámadunk. Vigyázzunk, nehogy egy gyengének gondolt kis csapat mögött megbúvó fősereg kínos meglepetést okozzon... Főleg a gallok hajlandók ilyesmire, megesett, hogy a városukban egy-két egység lézengett, már készültem ellenük, mire a gyakorlatilag találomra odaküldött kémem belebotlott csaknem másfélezer rejtőző harcosba. Kis huncutok. Ezzel a nagyszerű, négyzetes megoldással ismét egy kiváló fordulatot adtak a stratégiának: lehet az ellenség hátába küldeni sereget, több oldalról támadni, mivel a csatatérképen is pontosan arról érkezik az erősítés, amerre állt a csata kezdetén. Vigyázzunk, ha több generálissal indítunk csatát, a másikat a gép fogja irányítani. Nagyon szereti az öngyilkos kommandó-jellegű, frontál támadásokat. Ha nem szeretnénk hamar elveszíteni a többi vezért, vagy nagyon gyorsan végezzük ki az ellent, mielőtt odaérne, vagy egyszerűen lépjünk el onnan - csak a karakterrel. A maradék sereg ekkor utánpótlásként szolgál, mindig akkor jön be egy csapat, ha van még hely (egyszerre húsz egységet irányíthatunk), a többi a kispadon várakozik a pálya szélén. Előre kifigyelhetjük a terepet is, mivel azt is tökéletesen visszaadja a csata: ha pl. egy őrtorony tövében bonyolódik egy küzdelem, azt is megnézhetjük teljes valójában a harc közben. Egyenesen fantasztikus.

Támadáskor feljön egy újabb ablak, ahol a csatában résztvevő seregeket vehetjük szemügyre (jobb gomb az ellenfélen megmutatja, amennyit tudunk róla). Középen egy esélylatolgató mérce található, pusztán erő alapon, de jó taktikával a túlerő is verhető. Meg persze nagy adag mázlival. :-) Hogy is zajlik le egy ilyen ütközet? Kezdődik a fővezér beszédével, miközben láthatjuk a pajzsukat zörgető, egymást bátorító harcosainkat. Ez is mindig az ellenfélnek illetve a helyzetnek megfelelően hangzik (!). Következő lépésben elhelyezhetjük a csapatokat a kiszabott területen. Figyeljük a minimapet, az ellenfél várhatóan hová helyezi az övéit. Általánosan használható felállás a gyalogság középen, mögöttük/előttük az íjászfélék (védekezés/támadás függvényében), szárnyakon a lovassággal. Igyekezzünk kihasználni a terep adottságait, a lejtőkön nem tanácsos felfelé támadni. Nem írnék túl sokat a taktikákról, rá lehet érezni az ízére. Ha mégis lenne kérdés, firkáljatok a fórumba bátran.

A csaták grafikája gyökeres változásokon ment keresztül. Eltűntek a spritefigurák, helyettük teljesen 3D (lökdösik egymást!) figurák masíroznak fel s alá. Az animációk lenyűgözők, rengetegféle mozdulatot tudnak a harcosaink, kezdve a már említett fegyvercsörgetésen a győzelem feletti örvendezésig mindenféle szúró-vágó karlendülés, az egyhelybenállás közbeni toporgásig. Ami pedig még élethűbbé teszi (ha bírja a rendszer - lásd Video options - Advanced): a deszinkronizálás. Magyarul mindenki mást csinál éppen!!! Ismét az álló sereget véve alapul, az egyik forgatja a fejét, a másik lenéz, a harmadik nyújtózkodik... Éppen csak snapszerozni nem ülnek le, amíg közelebb jön az ellenség. No persze azért fel lehet fedezni, hogy na ott az a másik is éppen ugyanígy csinál, mint ez, de elsőre mindenképpen leülteti az embert. Már ha van, aki állva játszik. Ami az egyik legjobban tetszett, az a futás. Megindítok egy lovasrohamot, némelyik hamarabb elindul, az egész társaság egy lovascsapatra hasonlít egy lovasokból álló kocka helyett. Arról már nem is szólva, hogy egy ilyen lovasroham mikre képes... Álló gyalogságba érkezve van, aki repül, van, aki a paták alá kerül, tolják maguk előtt a népet, keresztültörnek rajtuk, majd visszafordulva ismét lecsapnak a már összegabalyodott, fellazult formációra. Van rá egy szó: élethű. Részemről vastaps a fejlesztőknek!

A városostrom gyakorlatilag ugyanez, a tényleges csaták előtt több körön át körbezárva éheztethetjük a bennrekedteket (általában 5-8 körig bírja egy közepes város), de próbálkozhatunk egy rohammal is, ha esetleg sürget az idő. Ilyenkor különböző ostromeszközöket építhetünk a faltörő kostól a toronyig, de létrákon is próbálkozhatunk (nem egészséges a védőtornyok miatt). A kőfalakon megjelent a gyilokjáró, vagyis a keskeny sáv a fal tetején, ahonnan a védők spammel tömhetik a támadók postafiókját, esetleg nyíllal lövöldözhetik őket. A falon betörve a város szűk utcáin folyik tovább a csata, a cél a támadóknak a piactér elfoglalása illetve megtartása három percig. Persze az ellenfél általában oda vonul vissza, ha beszorították, így legtöbbször e tér megtisztítása a csata végét is jelenti. Itt jegyezném meg: nem sokszor találkoztam olyan helyzettel, amikor a végén a védők egyáltalán elmozdultak a piactér közepéről. Ha a szélén állva halomra nyilazom őket, a fülük botját sem mozdítják rá. Több kép is szól erről, az okát még nem sikerült kiderítenem. Ha már itt tartok, az AI-ra általában nem lehet panasz, elég jól taktikázik, felismeri a helyzeteket. Jelenleg Mediumon csatázom, kíváncsi leszek a nehezebb fokozatra. Eltűnt a csatákból a fogolyszedés, megjelent viszont az áldozatok meggyógyítása, néhány emberünk meggyógyulhat az elesettek közül. Nem rossz húzás, szerintem maradhatott volna a fogolycsere, mindig jó sok pénzt hozott egy-egy nagyobb győzelem. :-)

A hangulatra tehát egyáltalán nem lehet panasz, megérte a sok várakozás. A zenék nagyon szépek, a csatazajok jól eltaláltak. Talán akinek új a TW-játékok világa, a csaták egy kissé vontatottnak, kevésbé akciódúsnak hatnak. Sokkal több benne a taktikai, stratégiai elem, oda kell figyelni a morálra, satöbbi. A városok életének egyengetése pedig szinte külön művészet lett. Nagyon jól kijön, hogy egy messzi határokig nyúló birodalom fenntartása nem is annyira egyszerű feladat. Az apró finomságok pedig rengeteget dobtak a már bevált játékmeneten. Persze mindenütt akadnak apró bakik, ez az alkotás sem mentes tőlük. Az animációk a stratégiai térképen túl lassúak, ha meggyorsítjuk, gyakorlatilag villanásokat láthatunk. Megesett, hogy egy hajóhadam "beakadt" Chartago Nova-nál a folyótorkolatban, ráadásul hajót feloszlatni csak kikötőben lehet, így ott ücsörögtek, amíg vége nem lett a játéknak. Az íjászfélék nem veszik figyelembe, hogy fal vagy épület van az ellen és köztük, bőszen szórják a lövedékeket az előttük elterülő akadályra. Az MI-re általában nem lehet panasz, néhol azonban túlságosan egyszerűen alakulnak a fegyveres konfliktusok. A gazdálkodás (és ezzel együtt ez a leírás :-)) túl bonyolultnak tűnik, persze hozzá lehet szokni, de elsőre marha nehéz. Főleg angoltudás nélkül. Ez talán elveheti a kedvét azoknak, akik az "egyszerűbb" RTS-ekhez szoktak. Be lehet kapcsolni a teljesen automatikus építkezést, csak hát az olyan, mint mikor más lapátolja az ember szájába az ennivalót.

Talán kevesekhez jut(ott) el itt kishazánkban, de a BBC felhasználta eme játékot egy televíziós műsorához, a Time Commandershez. A hetente jelentkező műsorban hetente egy-egy történelmi csatát játszottak újra, egy négyfős társaság és a számítógép küzdött egymás ellen, az eseményeket pedig ez a játék jelenítette meg. A műsor már márciusban ment... Nekünk is lehetőségünk van eme híres ütközetek újrajátszására, illetve hálózaton át barátainkkal is nyomhatunk nagy küzdelmeket.

Pozitívumok: Kiváló grafika, sokféle animációk, messzemenőkig részletes

Negatívumok: Elsőre bonyolult, kicsit rétegjáték