Íme egy kellemes és egyben szellemes kalandjáték, mely kétségtelenül nem egy mai darab, ám mivel a végigjátszásunk éppen készülőben van hozzá, mindenképpen szerettünk volna egy rövidke ismertetőt.

A '90-es évek legkedveltebb kategóriája mégsem halt ki? Születhet még a XXI. Században point 'n' click kalandjáték? A Spanyol illetőségű Pendulo Studios több éves fejlesztés után kiadta Brian és Gina hihetetlen történetét eme kihaló félben lévő stílusban, melyet most a játékosok is átélhetnek a Digital Awards év játékának díjazott Runaway: A Road Adventure című alkotásában. A történet filmbe illő izgalmakkal kecsegtet, változatos helyszínekkel és fordulatokkal. A képeket nézve csupa izgalom, kaland. Sajnos azonban a valóság kicsit más.

2000-t írunk, New Yorkban vagyunk. Brian Basco egy fiatal tanuló Berkeley-ben, kinek élete semmi érdekességgel nem szolgál. Szerencsénkre azonban ez megváltozik, amikor is véletlenül elüti Gina Timmins kisasszonyt, aki mellesleg egy csinos teremtmény. Ekkor persze Brian (azaz mi) még semmit nem tud a háttérben megbújó eseményekről, csak ösztönösen viszi a hölgyet a legközelebbi kórházba, s a lelkiismeret ott marasztalja mellette. Ezt igen jól teszi, hiszen így részese lehet egy izgalmas történetnek, aminek egyetlen hátulütője a következő: Brian és Gina egy maffiabanda célpontjává válik.

Itt kapjuk meg az irányítást mi, amikor is először a lányt kell kimenekítenünk az egyáltalán nem biztonságos kórházból, majd eljutunk Chicago egy híres múzeumába, ahol tovább bonyolódik a történet. Innen egyenesen az amerikai vadnyugatot idéző kietlen pusztaságba csöppenünk, de lesz kalandunk egy kihalt városban is, megtalálunk egy elveszett indián falut, rövid ideig médiumok leszünk, végül pedig szembesülünk a maffiával is. Természetesen a happy end sem maradhat el, de ezt a játékosok éljék majd át maguk! ;-)

Így igazán jól hangzik az egész, viszont játszva hamar rá kellett jönnöm, hogy néha igazán értelmetlen szálak követik egymást. Esetenként teljesen feleslegesnek tűnő jelenetek várnak minket, amiket persze a továbbjutásért kénytelenek vagyunk teljesíteni. Nem mondanám, hogy rossz a történet, csak ezek az apróságok lapossá tudják tenni a kalandunkat. Erősen azt éreztem, hogy ezekkel a feladványokkal akarták meghosszabbítani a játékidőt, ami sajnos így sem sikerült túl hosszúra. A logikai feladványok egy vérbeli kalandor számára nem lesznek túl bonyolultak, azonban itt is találtam kivetnivalót. Például azt, hogy bizonyos beszédek után tudunk csak összeilleszteni egy tárgyat egy másik eszközzel, és néha még akkor sem mindegy, hogy melyiket rakjuk a kiválasztottra. Vagy a másik problémám az volt, hogy bizonyos táskákban csak akkor találunk nekünk szükséges tárgyat, amikor már a történetben előre haladtunk, majd még egyszer átkutatjuk azt. Ilyen, és ehhez hasonló kis apróságok tudják elrontani az amúgy kellemes játékot. Az érdekes megoldások viszont nem csak negatív újdonságokat hordoznak magukkal. A fejezetek átvezető animációi közt Brian mesél nekünk a kalandjairól, hogy éppen akkor mit is tett, s mi várt még rá a következő fejezetben. Véleményem szerint így a történet sokkal életszerűbbé vált.

Mint minden kalandjátékban, itt is nagy szerepet kaptak a párbeszédek. Sokszor ez vezet minket előre a történetben. A játék során különös fazonokkal lesz szerencsénk találkozni, többségben a jó oldalon állókkal, akik általában segítségünkre lesznek (hasznos tárgyat és/vagy információt adnak), de az is előfordulhat, hogy az előbbre jutás reményében nekünk kell majd segíteni rajtuk. A társalgások során nem értettem, hogy miért kell más dolgokról beszélnem a célszeméllyel, csupán azért, hogy később egy hasznosabb infót szedjek ki belőle, ám egy legyintéssel elfogadtam ezt a fura megoldást is, mondván: Biztos előbb a bizalmába kell férkőznöm, vagy valami hasonló.

ugrás a második hasáb elejére

Szerencsére, a játékon meglátszik, hogy figyeltek apróságokra is: főszereplőnk az idő múlásával egyre vagányabb pasivá érik. Kezdetben egy jól fésült szemüveges, egyszerűen öltözött sráccal kell cselekednünk, ám az idő múlásával ezeket a tulajdonságokat leveti, s lazább stílusban mutatkozik a képernyőnkön. Kedves jelenet az is, mikor rövid ideig nem nyúlunk az egérhez, s Brian vállat vonva néz ránk. Szinte kiolvasható a szeméből: "Most akkor mi van?"

A Runaway legfőbb erénye a grafikája, mellyel nagyon meg voltam elégedve. Elhiszem, hogy manapság csak csudaszép 3D effektekkel lehet sikeres művet alkotni, de ez a szabály nem feltétlenül érvényes egy kalandjátékra. Szinte nyugtató volt a szememnek a gyönyörű háttérrajz. Minden egyes pálya képén látszik, hogy sokat fektettek bele a művészek. Valós fényhatások és árnyékok, ám mindez 2D-ben. Mintha egy rajzfilmet néznénk, csak itt tőlünk függnek az események. Ugyanez a dicséret illeti a karaktereket is. Először 3D grafikával oldották meg a szereplők kinézetét, majd a második fázisban alakították át a kinézetet 2D-re.

A fejlesztés évei során azonban meghagyták az átvezető animációkat, melyek mai szemmel már nem olyan kápráztatóak és az idejétmúlt elemek közül legfőképp a szájmozgás nem tetszett. Jól látható, hogy csupán néhány kockából vágták össze, majd úgy gondolták ennyi elég is. Akkor inkább hagyták volna a játék grafikáját is az animációkban.

Az irányításban semmi bonyolult nincsen, hiszen point 'n' click játékról van szó, ami röviden annyit takar, hogy "fogd az egeret és intézz mindent azzal". Ha alaphelyzetben egy tárgyra kattintunk, akkor megvizsgálhatjuk azt, míg ha egy passzív felületre, akkor odamegy főszereplőnk. A tárgyakra irányzott jobb klikk segítségével elrakhatjuk azokat, vagy a megfelelő műveletet hajthatjuk végre rajtuk (bekapcsoljuk, odébb toljuk, kinyitjuk...). Amennyiben a kurzorunkkal a képernyő felső részére "gurulunk", ott megjelenik két opció: egyikben a tárgylistánkat nézhetjük át, míg a másik opcióban menthetünk, betölthetünk, beállíthatjuk a hangokat, stb.

A hangok kalandjátékhoz méltóan sikeredtek, ám semmi extrával nem szolgálnak. Nem így a zenék, melyek eléggé vegyes véleményt váltottak ki belőlem, hiszen bár néhány helyen igazán kellemes muzsika szólt a hangszóróimból, a legtöbbször unalmas és monoton muzsikákat kellett hallgatnom. Ami leginkább tetszett az, hogy a dallamok a helyszínekhez megfelelően komponálódtak és amikor sikerül valamit teljesítenünk, egy kellemes kis aláfestő zene csendül fel.

Összességében teljes mértékben vegyes véleményem van erről a kalandjátékról. A 3 CD terjedelmű program megmutatta, hogy még lehet újat felmutatni az elveszőben látszó stílusban, viszont a kevés játékidő és az apró bosszantó dolgok rontottak az összképen. Ettől függetlenül a kellemes történet és a szép grafika ismét arra ösztökél, hogy ne csak egy közepest adjak neki és reménykedhetünk, hogy a már készülőben levő folytatás jobb lesz, mint elődje.

Pozitívumok: Szép grafika, gyönyörű háttérrajz, jó történet, egyedi újítások, kis gépigény

Negatívumok: Rövid játékidő, a történet időnként unalmassá válik, az egyedi újítások néha nem jöttek ki jól, elavult átvezető animációk