Sherlock bácsi ismét előkapta szerszámát (nagyító), hogy újfent nyomozásba kezdjen hű társával és veled. Meg lehet próbálni, de kérdés, hogy megéri-e?

Nos, kedves olvasóm, gondolom már Te is egyetértesz azzal, hogy a „kalandjátékok kihalóban vannak” megállapítás kezd erősen idejét múlt lenni. Szerencsénkre egyre több és több adventure lát napvilágot és szép számmal akadnak köztük kifejezetten igényes darabok is. Sajnos azonban a fejlesztők kezdik megunni a point’n’clink megoldásokat és egyre többen nyitnak a 3D felé. Így volt ezzel a Frogwares is, mikor megalkotta cikkem alanyát. Nézzük hát, jó csere volt-e!

Az ifjú csemete egy kalandjáték anyukának és egy FPS apukának köszönheti életét, csak éppenséggel a morbid házasságból egy debil gyerek született. A mai számítógépekben lapuló GPU-k már lassacskán kész atomerőművek és hihetetlenül szép dolgokra képesek – már ha a fejlesztők kihasználják az adottságaikat. Egy FPS azonban semmit nem ér a részletesen kidolgozott objektumok és textúrák nélkül. Ugyanolyan létfontosságú elemek ezek, mint egy jófajta kalandjátéknál az izgalmas történet és a kellemes hangulatú helyszínek, valamint hangok.

Az Awakened hiába burkolódzott teljesen 3D-be, amikor a karakter szinte csúszik a képernyőn. Nincs fejmozgás, nincs súlya a lépteknek, nincs semmi, ami miatt a játékos elhinné, hogy egy híres nyomozó bőrébe bújva járja London utcáit. Sokszor olyan hangokat hallunk, melyeknek egyszerűen nincs gazdája (például paták hangja az utcán, ló pedig sehol). Persze, ezen dolgokat talán még el is néznénk, ha kapnánk egy ütős, csavaros sztorit vagy legalább klassz zenéket és izgi fejtörőket. Ha kapnánk...

A sztori azonban igen lassan bontakozik ki és még lassabban halad előre. Karakterünk mozgása lomha és sokszor kifejezetten frusztráló, amikor két helyszín (vagy NPC) közt ingázunk percekig gyalogolva. S midőn nem kell attól tartanunk, hogy egy sötétből előugró lény (ember, szörny vagy éppen egy elmével felvértezett kenyérpirító) ránk hozná a frászt és/vagy orrba gyűrne a HP-veszteség kedvéért, egyszerűen nincs mitől félnünk, rém unalom az egész. Persze, kedves olvasóm, most joggal tehetnéd fel a kérdést, hogy hát minek is akarok én izgulni vagy félni?

ugrás a második hasáb elejére

Nem akarok, hiszen a Syberia-ban sem paráztunk, mégis élvezettel játszottuk át a kaland minden percét. Volt egy izgalmas szál, szemet gyönyörködtető látványvilág és fergeteges hangulat. Itt meg? Kopár, ismétlődő textúrák és unalmas helyszínek. A gubanc alapvetően ott van, hogy ez tulajdonképpen nem is egy 3D-s kalandjáték mint az ECHO, hanem egy 2D-s platform cucc, amit nagy nehezen beleerőszakoltak egy kezdetleges 3D képkímélő motorjába.

Kalandod során a már megszokott FPS billentyűkiosztással mozoghatsz, de természetesen ne is számíts ugrásra, guggolásra, kúszásra, elvégre egy nyomozót alakítasz, nem pedig egy kommandóst. Fegyvereknek nyoma sincs, ellenben különféle tárgyakat vehetsz fel és vághatsz zsebre, például kis jegyzetek, noteszek, létrák, acélrudak és gerendák - röhejes, nem? Jómagam akkor váltam teljesen hajnélkülivé, mikor Holmes bácsi lazán elrakott egy közel kétmázsás üllőt. No komment...

A játékban kisebb-nagyobb kirakók is helyet kaptak, bár ezek közül több ismétlődően is előfordul. Annyi baj legyen, mert hiszen ha már nem izgalmas, legalább csináljuk meg többször... Időnként lesz szerencséd leülni Sherlock asztalához is, ahol különböző vegyi és mechanikus teszteket hajthatsz végre, s bár ezek általában logikusak, néha igen furcsa következtetésekre juthatsz. Megmaradt a kvíz opció is, mely a fontosabb epizódok lezárásakor méri fel, hogy vajon odafigyeltél-e a történtekre. Érdekes újítás azonban az előző részhez képest, hogy míg az ott feltett különböző kérdésekre a már naplóban lévő párbeszédekből kellett kiválogatni az oda illőt, addig itt a program feldob egy kérdést valamint egy input mezőt, ahová bepötyögheted a helyes választ. Ez meglehetősen buta megvalósítás, mert nem könnyű a helyes szót vagy kifejezést eltalálni, nem hogy még leírni.

Egy szó mint száz, az Awakened tulajdonképpen szórakoztató lehet, ha szemet tudsz hunyni az egyszerű grafika és az (egy-két kivételtől eltekintve) unalmas helyszínek felett. Én speciel nem tudtam és bár voltak agytekerő feladványok és humoros beköpések, alapvetően unott arccal toltam végig. Ha valakinek kalandjátékot kellene ajánlanom, nagy valószínűséggel sosem említeném neki ezt a jószágot.

Pozitívumok: Van egy-két klassz feladvány, lehet rajta agyalni.

Negatívumok: Túlságosan hosszú, vontatott, gyenge grafika