Az egyik legütősebb szoftver PlayStation 2-n, a horrorok etalonja. Megkésett testvére is jócskán örökölt a bátyus sikereiből és a program a PC-n is üt, de rendesen.

Tudom jól, hogy a játék már hónapok óta a piacon van, így nem nevezhető éppenséggel frissnek, de úgy éreztem mindenképp kell írnom róla. Bár a játék PlayStation 2-n már egy jó éve szedi az áldozatait, a PC-s átirat csak pár hónapja készült el. Aki eddig nem ismerné a játékot, annak elmondanám, hogy a Silent Hill 2 az egyik legütősebb szoftver PlayStation 2-n, a túlélőhorrorok etalonja. Megkésett testvére is jócskán örökölt a bátyus sikereiből és a program a személyi számítógépeken is üt, de valami nagyon.

Manapság nem sok horror játék készül, ezért aztán a Silent Hill 2 nem igazán hasonlítható össze egyetlen PC-s szoftverrel sem. Könnyedén észrevehető, hogy átiratról van szó, hiszen az egyszerű menü, a nem túl bonyolult beállítások, és az egér nélkülözése mind-mind erre utalnak.

Főhősünk, James Sunderland egy rejtélyes levél hatására érkezik Silent Hill városába. Három évvel ezelőtt elhunyt felesége, Mary ugyanis meginvitálta a srácot egy könnyed kis sétára a város parkjában. Nagy örömünket a kihalt helyszín látványa nullára redukálja, s az első élőhalott legyőzése után James gyanakodni kezd, hogy nem éppen okés minden. Ennél fogva, később - volt felesége után kutatva - felcsap elsőszámú szörnyvadásznak. A játék ütőereje azonban nem a különböző szörnyekben rejlik, hanem a felfoghatatlanságig megcsavart, kesze-kusza történetben. A játékmenet alatt összefuthatunk különféle karakterekkel, kik egytől-egyig a legelvontabb fajtából valóak. Kész diliház. Angela-t az utóbbi időkben egyre jobban foglalkoztatja az öngyilkosság gondolata, Eddie egy teljesen összezavarodott lélek, erősen pszichopata hajlamokkal. A parkban felszedett Maria (Mary ikertestvére) leginkább egy sarki cafkára hasonlít, míg a kis Laura mások előtt nem is nagyon mutatkozik. Normális esetben a párbeszédek egy játékban azt a célt szolgálják, hogy megvilágosítsák a játékost a történet menetéről és, hogy információval lássanak el bennünket. No ezzel a hagyománnyal a fejlesztők szakítottak, hiszen minden egyes beszélgetés után az ember egyre jobban elbizonytalanodik, végül teljesen elveszti a fonalat, míg legvégül eljut abba a stádiumba, hogy már eldönteni sem képes azt, hogy valóban megtörténik-e az, amit lát és hall, vagy a teljes káosz tört a nyakunkba.

Annak ellenére, hogy a játékban rengeteg térképre tehetünk szert, alapvetően a Silent Hill 2 egy kifejezetten lineáris program. Az utcákon található házaknak, vagy éppenséggel az épületekben fellelhető szobáknak csak a tizedét járhatjuk be, s a legtöbbjük ráadásul a történetbeli előrehaladásunkat is segítik, így nehéz eltévedni. Ez az egysíkú játékmenet sajnos néha negatívumokkal is jár, hiszen a beragadt, letört kilincsű ajtók, az útlezárások igencsak lerontják a bejárható területek nívóját, mivel nem egyszer csak hatalmas kerülőkkel juthatunk el egyik helyről a másikra. Az ilyen jellegű városnéző kirándulásoknak sajnos semmi értelmük nincs azon kívül, hogy lőszertartalékainkat gyakorlatilag teljesen feléljük, ezért ha csak tehetjük, kerüljük az összecsapásokat!

A hangulattal nem lesz gond, mondhatni brutális. A zenék és hangok kifogástalanok, ízig-vérig borzongatóak. Végeredményül sokkal inkább nevezhető egy profi szinten kidolgozott thriller-nek, mint sem horrornak. A játékmenet, a fenti hibától eltekintve szinte tökéletes, a program, a szó szoros értelmében félelem a köbön. Két fajta kameranézet közül választhatunk, az egyik a statikus mód (Alone In The Dark féle), míg a másik amolyan dinamikus mód, amikor a kamera mindig kellően jó pozícióból mutatja az eseményeket. Ez utóbbi használatát erősen javallom! Ezek ellenére is könnyen előfordulhat, hogy nem vagyunk elégedettek a belátható terület méretével, ilyenkor nyomjuk meg a Search gombot, és láss csodát: a kamera mögénk áll, s újból mindent szemügyre vehetünk. A fellelhető tárgyakat se fogjuk szem elől téveszteni, ugyanis James mindig affelé fordítja a fejét, amerre felfedezni vélt valamit. Az irányítás nagyon egyszerű és sokban hasonlít a már egyszer említett Alone In The Dark 4 kezeléséhez. A tulajdonunkban lévő lőfegyverekkel célozhatunk a saját ügyességünkre hagyatkozva, de rábízhatjuk automatikusan a gépre is. Az alapvető karakterirányítást segítő gombok mellett helyet kapott egy-egy gomb mind az inventory-nak, mind a térképnek (ehhez a hátizsákon keresztül is eljuthatunk). Az akció gombbal sem lesz gondunk, hiszen azzal tüzelhetünk, de jó ajtónyitásra és egyéb interakciókra is.

ugrás a második hasáb elejére

A mai csúcstechnológiás látvánnyal rendelkező programok színvonalát a Silent Hill 2 nem üti meg, de a sejtelmes, horrorisztikus helyszínek atmoszféráját kellőképpen megteremti a programozók által kreált grafikus motor. Vannak kevésbé kidolgozott objektumok, de a fontosabb dolgok szépek, kellően kihangsúlyozottak. Az átvezető animációkról ordít, hogy japán munka: egyediek és gyönyörűek. Számomra azonban érthetetlen okból a fejlesztők beletoltak egyNoise Effect-et is a játékba, mely a képet szemcséssé teszi, ezáltal az embernek végig olyan érzése van, mintha egy régi filmet nézne. Sajnos a látvány ekkor nem valami ékes, egész nyugodtan mondhatni, hogy hulladék, szemet rontó. Jómagam azonnal rá x-eltem ezen opcióra, de szerintem ezzel előbb-utóbb mindenki így lesz.

A legnagyobb baj az, hogy a Silent Hill 2-re is elmondható, ami a kimagaslóan jó játékok nagy százalékára: rövid. A programot 15-20 óra alatt könnyű szerrel ki lehet végezni, de szerencsére az i-re több úton is feltehetjük azt a bizonyos pontot, sőt az egyik befejezéshez kétszer is végig kell nyomni a játékot, csak azután válik elérhetővé. A Konami időt álló programot alkotott ezzel a megvalósítással és könnyen lehet, hogy a cikk írásának hatására újra meglátogatom Silent Hill városkáját. A játékhoz létezik egy apróbb mellékküldetés is, Born from a Wish címmel, mely eddig csak az XBOX-os változatban volt megtalálható. Ebben Mary-t irányíthatjuk, a cselekmény egy kísértetházban, illetve annak a környékén játszódik. Hosszúnak egyáltalán nem mondható, 1-2 óra alatt bőven kitolható.

Végső soron a játékról szinte csak jó lehet mondani. Mindenképpen kötelező darab, aki még nem próbálta ki, az ne halogassa sokáig! Ha pedig valaki azt állítja, hogy unalmas a játék, vagy éppen túl könnyű, annak javasolnám, hogy a nehézségi fokozatot tényleg állítsa be keményebb szintre és azt a bizonyos végigjátszás.doc-t törölje le szépen a vinyójáról)! A Silent Hill 2 a horrorjáték műfajban előkelő helyet szerzett magának, véleményem szerint a trónon is ücsöröghet még jó pár hónapig, mondjuk a harmadik rész megjelenéséig. ;-)

Pozitívumok: Lebilincselő hangulat, tökéletes videók

Negatívumok: Néha csúszik a tárgyakon a főkarakter és olykor idegesítően sok ellenfél.