A Világ kiábrándító és cinikus, hol Garrett már semmi mást sem akar, csak folytatni az ő sajátos "kereskedését", ám a Sötét kor közeleg! Nekünk, játékosoknak pedig a szobába zárkózás kora, ugyanis megérkezett a legendás tolvajjáték harmadik része!

Egy tökéletes ötlet, egy tökéletes játék. Nagyjából így lehetett jellemezni a Thief első részét, melynek folytatása már jóval kisebb port kavart fel, hiszen alig tartalmazott néhány újítást. Az első két epizód megjelenése után viszonylag hosszabb ideig csend övezte az Eidos tolvajcéhét, majd szép lassan elkezdtek szállingózni az első képek a játék folytatásáról, a Thief 3-ról. A szóban forgó „screenshot”-ok hatalmas visszhangot keltettek, és hirtelen mindenkiben felelevenedett a régi settenkedő hangulat, és csak vártunk, és vártunk... Aztán végre eljött 2004 nyara, és boltokba került a lopakodós játékok királyának harmadik része, a Thief: Deadly Shadows.

A játékban Garrett-et, a tolvajmestert alakítjuk, mind közül a legjobbat. Bármely őr mellett ellopódzik, feltör minden zárat és a legleleményesebben őrzött lakhelyekre is bejut. A gazdagoktól lop, hogy életét biztosítsa a sötét és sejtelmes Városban, ahol a bűn és korrupció mindennapos, a gazdagok a szegények kizsákmányolásából élnek és ahol a mechanika a mágiával kötött gyötrelmes házasságában él együtt. A Világ kiábrándító és cinikus, hol Garrett nem akar már semmi mást, csak folytatni az ő sajátos "kereskedését", ám a dolgok rosszra fordulnak: az ősi jóslat szerint, a Sötét Kor közeleg. Hősünk elhatározta, hogy megfékezi a sötétséget, mielőtt az mindent ellepne, mielőtt még valaki elvesztené a szeme világát, vagy talán még annál is rosszabbat. Garrett kaotikus együttműködésbe kezd az Őrökkel (Keeper-ekkel), egy rejtélyes és titkos csoporttal, akik ellátják profetikus, rovátkolt dísztárgyakkal, melyekre szüksége van a közelgő ítélet eltérítésére. Cserébe ő adja a nyers erőt, a művészi tolvajlást és a mögötte maradó űrt. Keresztül lopakodik kastélyokon, bérpalotákon, katedrálisokon, börtönökön és múzeumokon, útja fegyveres őrökön, vérszomjas banditákon, rejtőző szörnyeken és egyéb borzalmakon át vezet. Arra rendeltetett, hogy megszerezze a Város ősi kincseit, melyek segítségére lehetnek a sötét próféciák megtörésében.

Ám a dolgok gyorsan torzulnak. A tragédia egyre közelebbről dereng, ahogy Garrett a saját maga által választott útján halad. Erőfeszítéseivel a Sötét Kor eljövetelének visszaszorítására, szándékán kívül ébreszti fel a rejtőző gonoszt. Hogy a bajok csak halmozódjanak, az Őrök esküdtetnek, hogy megóvják a Várost, fenntartván az egyensúlyt, ám hamarosan saját hanyatlásukon kapják magukat, önnön szervezetük magjában. Elkeseredett keresgélésük végül az Egyetlenre mutat, ki cserbenhagyta őket, így hát szemük Garrett-re fordul. Tolvajunk ismét szövetségesek nélkül marad, egyedül állván a Város és az azt zúzó erők között. Vajon a képességei megfelelőek lesznek a hanyatló Város megmentéséhez? Túl élheti az árulást, a bárgyilkosokat és a város utcáinak labirintusait? Megsemmisíti, vagy megsemmisül a gonosz által, kit felébresztett? És végül, mit kell tennie ahhoz, hogy megkapja amit mindennél jobban akart: egyedül maradni és űzni "kereskedelmét" a Város legnagyobb... Tolvajaként?

A történet tehát adott, de a tapasztaltabb Thief játékosban máris felmerül a kérdés, hogy egy 10-15 missziót tartalmazó FPS hogy követhet egy ilyen sztorit? Nos a válasz pofon egyszerű: sehogy. Ezt nagyon jól tudták a fejlesztők is, ezért úgy gondolták, hogy a hagyományos FPS elemeken túl némi szabadságot is adnak a játékosnak, míg az egyes küldetések közt párhuzamot tartanak, hogy folyamatosan haladhassunk előre az egyébként korrektül megkomponált regében. A játékban tehát a missziók szorosan kötődnek egymáshoz, így tehát nem csupán puszta tolvajkodásról van szó, hanem egy sokkal bonyolultabb összeesküvés leleplezéséről. De nézzük inkább a száraz tényeket:

Ellenfeleink intelligenciája - noha ezt reklámozták a leginkább - sokat fejlődött, de talán mégsem eleget. Az előzetesek tömkelege áradozott arról, hogy rosszakaróink az árnyékunkra is figyelnek majd, de eleddig ezt még nem sikerült 100%-ban kitapasztalnom. Mindemellett akadnak érdekes újítások, ám rengeteg megoldás visszaköszön az előző részekből. Korrekt dolog, hogy ha eloltunk egy fáklyát, a legközelebb arra járó őr szinte biztos, hogy megjegyzi: itt bizony nem is oly rég még világosabb volt! Az már más kérdés, hogy még véletlenül sem oltaná fel újra a lámpát, vagy gyújtaná meg a fáklyát, hanem sorsába beletörődvén a vak sötétben teljesíti tovább szolgálatát. Aztán ott van még a párban járőrözők esete is: ha például egyiküket kiütjük, a másik hamar észreveszi, hogy hiányzik a partner, és azonnal annak felkutatásába kezd. Ha mákunk van, egy idő után megunja és visszatér a rutinhoz, de mivel nem lesz mákunk, hamarosan segítségért rohan, és máris szánkig ér a ... ;). Szintén az előző epizódokból örökölt dolog a hallgatózás is, amit jelen esetben többször is megjátszhatunk, s minek segítségével rendkívül fontos információkra tehetünk szert. Nem egyszer előfordulhat a játékban, hogy bizonyos párbeszédek lehallgatása nélkül hamar belefulladunk az adott küldetésbe. Piros pontot érdemel az is, hogy az őrökön túl a járókelők is azonnal észreveszik, ha rosszban sántikálunk, és máris segítségért kiáltanak. Sőt, mivel a játékban nem csupán humán eredetű figurákkal találkozhatunk, jól megfigyelhető, hogy a különböző lények más-más adottságokkal és érzékelési képességekkel rendelkeznek. Egy szó, mint száz, az MI sokat fejlődött, és bár továbbra is akadnak hiányosságok, mégis nagyszerű munkáról beszélhetünk!

ugrás a második hasáb elejére

A gammát mind FPS, mind pedig TPS módban is játszhatjuk, és bár hősünk irányítása jórészt öröklődött, szerencsére néhány újabb mozdulattal is kibővült. Immár megmászhatjuk a kisebb objektumokat és ha ügyesek vagyunk, akár az ereszcsatornán is közlekedhetünk. Tény, hogy karakterünk nem egy Pókember alkat, de ahhoz éppen elegendő ügyességgel rendelkezik, hogy egy ablakon bemásszon, vagy épp dobozokon felcsimpaszkodva hatoljon be az eldugottabb helyekre. A zárak feltörése is megújult, és egy kisebb ügyességi játék segítségével juthatunk csak be a zárt ajtókon, mely bizonyos esetekben akár egy perces mutatvány is lehet, ami jót tesz az adrenalin szintünknek. Érdekes újítás továbbá - bár szerintem felesleges -, hogy az előző részektől eltérően már nem kell a bunkónkat előre felfeszíteni, hanem bármikor üthetünk vele, és ugyanakkor a már felajzott íjunkat egy gomb segítségével bármikor ellazíthatjuk.

A játék grafikája is rengeteget fejlődött, és tagadhatatlan tény, hogy a programba épített Unreal motor lényegesen stabilabb működést tesz lehetővé, nem beszélve a látványvilág javulásáról. Mindössze az újkeletű rongybaba-fizika kifogásolható, mert a fejbekólintott áldozataink igen furcsa pozíciókat tudnak felvenni. :-) A kioltható és általában mozgatható fényforrások, valamint a hozzájuk tartozó árnyjátékok mesteriek és való igaz, hogy karakterünk árnyéka már-már életre kel. Az már más kérdés, hogy csak a karakterünké, mert ha például felkapunk egy faládát, az árnyékunk ugyanúgy üres kezekkel áll, s a ládának nyoma sincs. Szomorú tény azonban, hogy ha egy kicsit szerényebb képességű videokártyával futtatjuk a programot, máris jelentős romlást tapasztalhatunk a textúrák minőségében. Nekem olybá tűnt, mintha a motor automatikusan lekapcsolt volna 16-bites textúrahasználatra, holott ezt semmilyen menübéli beállítás nem indokolta, hiszen a játékban ez nem is szabályozható. Megjegyzem, ezt a jelenséget csupán egyetlen egy pályán tapasztaltam. Nem így a hatalmas gépigényt, ami az egész játékot végigkíséri, és szerény véleményem szerint koránt sem indokolt (maximális részletességhez nVidia FX5800 vagy Radeon 9800... röhej).

Ha valaki játszott már az előző részek egyikével, nyílván jól emlékszik a hátborzongató háttérzajok, és a lábkoppanások misztikus hangulatára, melyek a Thief egyértelmű védjegyeivé váltak. A játék hangzása olyannyira korrekt, hogy bizonyos szituációkban messze túlszárnyalja bármilyen horror félelemkeltő megoldásait, és bizony többször kényszerültem emiatt felfüggeszteni a játékot. ;-) Mindössze három komolyabb negatívummal találkoztam, melyből az egyik, hogy bizonyos párbeszédek minimálisan ugyan, de alapzajosak. Ez kevéssé zavaró, ám az már annál inkább, hogy néhány korábbi Sound Blaster Live kártyán a program nem engedi aktiválni sem az EAX-ot, sem pedig a többcsatornás hangkeverést, így ezeken a kártyákon legfeljebb sztereóban tolvajkodhatunk. Azt pedig már végképp csak sajnálni tudtam, hogy még mindig nem voltak képesek kiküszöbölni azt az aprócska Thief bug-ot, hogy ha a fabunkóval egy fa felületet vagy épp egy üvegablakot csapkodok, akkor talán mégsem kéne fémes koppanásokat hallani.

Ha jobban belegondolok, a régi nagy kedvenceim közül talán pont a Thief volt az, melynek folytatását a leginkább vártam, és nagyszerű érzéssel tölt el, hogy szemernyit sem kellett csalódnom a játékban. Tökéletesen azt kaptam, amit vártam, és őszintén remélem, hogy Te sem fogsz csalódni benne! Sőt, mi több, kifejezetten kíváncsi lennék a véleményedre, így ne habozz írni a fórumba! ;) Sok sikert a játékhoz, és jó tolvajkodást!

Pozitívumok: Lebilincselő hangulat, gyönyörű grafika

Negatívumok: Viszonylag nagy gépigény, EAX 1.0 problémák